A korábbi előírások szerint bizonyos nem profitorientált könyvtárak (főként közkönyvtárak, hivatali, iskolai és felsőoktatási könyvtárak) és esetenként levéltárak másolhattak (szaknyelven szólva: többszörözhettek) szerzői jogi védelem alá tartozó dokumentumokat. Az új szabályozás szerint ezen intézmények körébe beletartozik minden olyan könyvtár, levéltár, múzeum vagy galéria, amelynek tulajdonosa nem profitorientált, és amely intézmény nyilvánosan hozzáférhető. A nyilvános jelleget és a hozzáférhetőséget igen szélesen értelmezik.
Ami a könyvtárosok által végzett másolást illeti, régebben egy cikket volt szabad lemásolni egy folyóiratszámból, illetve egy nem periodikus kiadvány ésszerű részét (a közmegegyezés szerint 10%-át vagy egy fejezetét). Az új szabályozás is egy részt enged lemásolni, de a cikket mint 'önállóan leírt egységet' definiálja. A jogászokra vár, hogy elgondolkodjanak a felvetődő kérdésekről, például hogy mit jelent egy hangfelvétel 10%-a, nem is beszélve a filmekről és a DVD-kről.
A változások egyik legfontosabbika a szerződésekkel, licencekkel és kivételekkel kapcsolatos. A rendelet kimondja, hogy a szerződések és licencek klauzuláit (ilyen például a kiadványokon szereplő "No part of this publication may be reproduced, photocopied and stored in a computer system [...]" szöveg), amelyek a szerzői jogi törvényhez képest korlátozásokat szabnak meg, érvénytelennek kell tekinteni, azokat figyelmen kívül lehet hagyni. (A brit szerzői jogi törvény reformja és előnyei a könyvtárak számára; ref.: Hegyközi I.)