A Digital Object Identifier (DOI) a különböző tartalmak (ún. objektumok) azonosítását és elérhetőségét biztosító, permanens digitális egyedi azonosító. Fontos jellemzője elődeihez képest, hogy segítségével akkor is megtalálható az online tartalom teljes szövege, ha annak URL-je megváltozott. A DOI rendszerét az International DOI Foundation (IDF) működteti. 2019-ben ünnepelte jubileumát két intézmény, amely szorosan kapcsolódik a DOI-hoz: húszéves lett a Crossref és tízéves a DataCite (ezek globális regisztrációs ügynökségek).

A DOI működtetői elismerik az egyéb azonosítók (ARK, PURL, URN, URI) létét. A DOI viszonylag új fejlemény az azonosítók között, a kiadói szféra kezdeményezte létrehozását. Általános keretrendszernek tervezték meg, amely lehetővé teszi a tartalom azonosítását a digitális hálózatokon, tekintetbe véve a fejlődési tendenciákat (digitális konvergencia, multimédia).

Főbb jellemzői: meghatározott szintaxissal rendelkezik, feloldható, adatmodell és adatszótár kapcsolódik hozzá, van infrastruktúrája (intézményrendszere, eljárásmódjai, irányítása), továbbá szemantikai tekintetben interoperábilis. A DOI rendszere integrálja más azonosítórendszerek funkcióit, de jóval több, mint azok kombinációja. A DOI azonosító feloldása után különböző típusú adatokhoz lehet hozzájutni: URL, e-mail-cím, más azonosítók és leíró metaadatok. A DOI-val kapcsolatos tudnivalókat az ISO 26324:2012 szabvány rögzíti. Az ISBN vagy ISSN is integrálható a DOI azonosítóba, például az ISBN-A szolgáltatás keretében.

A DOI-t egyre növekvő mértékben bármilyen objektum azonosítására lehet használni. Az azonosítandó digitális rekord lehet adathalmaz, szöveges fájl, multimédiás mű, 3D-s objektum, weboldal vagy bármilyen kutatási eredmény, de a DOI vonatkozhat akár digitális rekordok gyűjteményére is. (A Digital Object Identifier (DOI) és a DOI-szolgáltatások: áttekintés; ref.: Hegyközi I.)