A látványos infografikával illusztrált oldal az amerikai diákság nagy részének kilátástalan helyzetére hívja fel a figyelmet. A diákhitelek nagyságrendje felülmúlja a hitelkártya-adósságokat 1999 óta 511 százalékos növekedésével. A hitelkártya-adóssággal ellentétben a diákhitel csődöt jelentéssel nem törölhető, élethosszig elkísér. A diákok tartozása átlagosan 24 000 dollár, ami az elmúlt tíz évben ötven százalékos emelkedést jelent. A tandíjak 1982 óta 439 százalékot emelkedtek, a kollégiumi ellátás díja megduplázódott. Az ösztöndíjak csökkennek a magánegyetemeken is, hiányukban a diák kénytelen kölcsönt felvenni. Az oktatás minősége nem javult, épp ellenkezőleg, romlik. Nem minden diploma egyenrangú, bár ugyanannyit fizetnek értük, egyesekkel jobbak a kilátások, másokkal reménytelen az elhelyezkedés. A diákok nincsenek ennek tudatában, és viszonylag értéktelen diplomák megszerzésére vesznek fel óriási hiteleket. A meglévő hitelek birtokában muszáj bármiféle munkát elvállalniuk végzés után. Az egyetemisták 45 százaléka lemorzsolódik, és 2008 óta 85 százalék költözött vissza a szülői házba végzés után.
A szerző szerint hiába fektetnek dollármilliókat az oktatásba, az eredmény szomorú: az oktatás minőségének csökkenése, az USA gazdasági igényeivel nem egyező diplomák, a csökkenő számok az egyetem elvégzésében, a baccaleurátusi diploma hanyatló értéke, az adósságok drasztikus növekedése és egy új bérrabszolga-osztály kialakulása. (ref.: HWJ)