Nem kérdés: káros a hagyományok figyelmen kívül hagyása. Sok nyereséggel kecsegtet a felgyűlt tapasztalatok begyűjtése, felhasználása; meg nem ismerésük veszélyes. - Ahogyan kritikus értékelésük elhagyása is. A hagyományőrzés és a hagyományon túllépés között érdemesnek tűnik megtalálni az aktuálisan kedvező ösvényt.
ELŐNYÖK A HAGYOMÁNYHOZ RAGASZKODÁSBAN: nem kell megszenvedni a változtatással járó szellemi és egyéb ráfordításokat. (Amikor pedig kritika ér bennünket maradiságunkért, akkor a korábban felgyülemlett tudásra hivatkozva hitelteleníthetjük a kihívó felet: még azt sem tudja, hogy...) Ezzel egyúttal megmaradhat - saját maguk előtt legalábbis - a pozitív arculatunk. A hagyomány őrzése tehát kényelmesebb - amellett, hogy garancia a lecsúszásra. (Ugyanis a környezeti változásokkal automatikusan elszakadnak a korábbi kapcsolódás szálai - hacsak nem alakulunk a környezeti változásokkal.). Ha mások látják rajtunk, hogy a király meztelen, akkor a hagyományra hivatkozás még segíthet ideig-óráig fenntartani a látszatot.
KOCZÁZATOK ELKERÜLÉSE A hagyományok kritikus értékelésében és azok meghaladásában nagyobb a tévedés esélye és a korrigálás (következmények értékelése, tanulás) kényszere, ami hatalmi közegben, hierarchikus struktúra esetén aligha engedhető meg (ilyen közösségben még sokáig mutogatnak ujjal arra, aki egykor tévedett, vagy pusztán azért, mert át merte lépni a korlátokat). A hagyományok megkérdőjelezése és szükség szerinti meghaladása - egy többnyire introvertált közösség számára - felettébb stresszes út, ezért csak nagyon kevesen vállalják ilyen közösségekben.
KOMPENZÁLÁS Ezért gyakran gyakori motívum marad a lecsúszás, karöltve a sikerpropagandával, mely olyan szlogenekkel is használ, mint "haladni kell a korral", korszerű ismeretek, zárkózzunk fel az Európai Unióhoz - a 90-es években stb.) E motívumok teremtik meg az előremozdulás látszatát, és adnak segítséget a helyben topogás palástolására. (Magyarországon a Közép-Kelet-európai régióhoz képest is nagy a vallott értékek és a gyakorlat közötti űr.)
A kompenzálás történelmi mintái a nagy hazai reformerekkel, feltalálókkal való büszkélkedés - akik a maiakhoz hasonlóan megszenvedték az akkori hagyományőrzőket. Akik éppen úgy viselkedtek, mint mai, régi dicsőséggel hivalkodó utódaik. (MG)