Dr. Nagy Attila olvasáskutató, az olvasáskultúra és az olvasás társadalmi hátterének egyik meghatározó hazai kutatója. Az OSZK munkatársaként és a Magyar Olvasástársaság alapító elnökeként évtizedeken át foglalkozott az olvasási szokások, az olvasóvá válás és a kulturális háttér összefüggéseinek vizsgálatával.

- Amikor fiatal kutatóként és fiatal szülőként bekerültem a nemzeti könyvtárba, azt láttam, hogy a könyvtárosok és a pedagógusok mintha külön világban léteznének. A könyvtáros szereti azt gondolni magáról, hogy szabadabb, mert nincs tanterve és nem kell osztályoznia, a pedagógust pedig könnyű kinevetni a kötöttségei miatt. Ezt nagyon hamar szűknek éreztem. Hiszem, hogy szövetséget kell kötni. A jó pedagógustól tanuljon a jó könyvtáros, és fordítva. Sőt: nemcsak nekik kell egy asztalhoz ülniük, hanem a pedagógusképzőknek, tankönyvíróknak, szerkesztőknek, gyerekirodalmi szerzőknek is. Ugyanazért az ügyért dolgozunk. Ráadásul fiatal szülőként naponta átéltem, hogy az esti rítus kihagyhatatlan eleme a ringatás, éneklés, mondókák, versek, majd az egyre hosszabb mesék. Ilyenkor tovább mélyül a szülői jelenlét, az ölelés, a testi érintkezés, a szülő hangjának, látványának biztonságot nyújtó ereje. Ebben a módosult tudati állapotban minden gyermek számára átjárhatóbbá válik a tudatos és a tudattalan világot elválasztó határ. Az álmok pedig elhozzák a nappali feszültségek feloldásának esélyét.

Közös ügyünk: kíváncsi, jól kérdező, jól beszélő, nyitott gondolkodású, párbeszédre kész, kreatív gyerekeket nevelni. Belőlük lesznek azok a felnőttek, akik képesek előremozdítani környezetüket, a társadalmat. De az is nagyon hamar világos lett számomra, hogy az iskola nem a nulláról indul. A gyerek érdeklődése, olvasási szokásai, szókincse, konfliktuskezelése és érzelmi intelligenciája javarészt otthonról hozott. Az iskolai eredmények mögött emiatt első körben a szülő áll. Minden gyerek legelső pedagógusa a szülője.

A kulturális tőke egyik tárgyszerű hordozója az otthoni könyvek száma. Nem véletlen, hogy vannak gyerekek, akik gyakorlatilag már tudnak olvasni, mire iskolába kerülnek, mások pedig még a második-harmadik osztály végén is nehezen boldogulnak.