Nem feltétlenül szerencsés, hogy két KIT-számban ugyanarra a hírre utalunk. A benne lévő téma fontossága azonban megbocsáthatóvá teszi az ismétlést. A múlt héten ajánlott egyik cikkben ez áll: Az emberi erőforrás hozza a legnagyobb, 10%-os megtérülést, míg az eszközök csupán 7 százalékos ROI-t (return on investment -- a befektetés megtérülése) eredményeznek, a pénzügyi befektetések pedig 4,5 százalékost. Ennek megfelelően a pénzügyi igazgatók ma már a befektethető eszközök közel kétharmadát a szellemi tőkére, a vállalat alkalmazottaira szánják. -- A Hewitt Inside idei felmérése szerint a magyar vezérigazgatók az üzleti célok közül a tehetséges munkaerő megszerzését és megtartását sorolták első helyre.
-- A hazai könyvtárak világában évek óta hallhatjuk, hogy az ember a legértékesebb erőforrás. Hogy ez a kijelentés mennyire csak szólam, azt számos zsigeri megnyilatkozás is tanúsíthatja. Ilyen például a könyvtári költségvetések szerkezete, mely általában a fenti elv ellentétét tükrözi. A költségvetést pedig teljes joggal tarthatjuk nonverbális kommunikációnak, méghozzá az egyik leghangsúlyosabbnak; híven tükrözi készítőjének értékrendjét. A munkatársakkal kapcsolatban az is gyakori, hogy munkaidő alatt nem, vagy csak kivételes esetben vehetnek részt olyan szakmai rendezvényen, amely egyébként munkájuk hatékonyabb végzését segítené. (És még nem ejtettünk szót azokról, amelyek "csak" látókörüket tágítják.) Méggyakoribb, hogy ha már részt vehet az illető beosztott egy konferencián, továbbképzésen, tudását a szervezet nem használja ki. Ez pedig -- a szintén, és joggal divatos -- tudásmenedzsment elveinek semmibevétele. A könyvtár jellegzetesen tudásalapú szervezet. Szolgáltatásainak szintje egyértelműen az információ- és tudáshozzáadás mértékétől függ. Lehet, hogy a könyvtárak jelentős része az alapkompetenciáját potenciálisan kifejlesztő, megújító legfontosabb erőforrásának gyarapítását nem veszi komolyan? (MG)