Minél szélsőségesebben jobboldali eszméket vall valaki, annál hajlamosabb hinni az összeesküvés-elméletekben - állítják régóta szociálpszichológiai kutatások.
"Miközben a világmozgató titkos szövetségekbe vetett hitre a politikai jobb oldal szavazói általában fogékonyabbak, és minél szélsőségesebb nézeteket vallanak, annál valószínűbb, hogy az összeesküvés-elméleteket is könnyebben elhiszik, a lineáris összefüggés mellett U-alakú kapcsolat is megfigyelhető a politikai és a konspirációs beállítottság között. Vagyis a szélsőséges politikai nézeteket vallók körében nemcsak a jobb, hanem a baloldalon is fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre" - mondta a konspirációs mentalitás és a politikai beállítottság összefüggéseit évtizedek óta kutató Krekó Péter, aki hozzátette, hogy "összességében a konspirációs mentalitás az ellenzékben lévő szélsőjobboldali szavazók körében a legmagasabb".

Hozzájárul a jelenséghez az is, hogy a politikai paletta szélsőségei felé haladva egyre kisebb az ilyen pártokra szavazók társadalmi és politikai képviselete. Ők emiatt egyfajta kontrollvesztett állapotot élnek meg, és az összeesküvés-elméletek abban segítik őket, hogy biztosnak hitt fogódzókat találjanak a mindennapi élet történéseire.
Az összeesküvés-elméletekre való nyitottság azokban az országokban volt nagyobb, ahol populista politikusok vezető pozícióba kerültek, vélhetően azért, mert az ő retorikájukhoz szervesen hozzátartozik az összeesküvés-elméletek stratégiai (szavazatmaximalizálásra fordított) felhasználása.
Bár a középfokúnál alacsonyabb iskolai végzettségűek körében nagyobb fogékonyság mutatkozott az összeesküvés-elméletekre, a kutatók szerint a konteók melegágya elsősorban nem a tanulatlanság, hanem az abban való hit, hogy a társadalmi igazságtalanságok kialakulásáért néhány nagyhatalmú ember a felelős, akik a saját érdekeiket a közjó elé helyezik. Aki hajlamos a világot ekképp látni, az többnyire a másképp gondolkodókról nemcsak azt gondolja, hogy nem a megfelelő oldalon állnak, hanem azt is, hogy veszélyesek és morálisan elítélendők. Ez a világszemlélet ugyanúgy jellemző a szélsőjobboldali, mint a szélsőbaloldali retorikára: míg az egyik jellemzően az idegenekben, bevándorlókban, például muszlimokban vagy más etnikumokban keresi a probléma forrását, addig a másik a világot irányító szupergazdag nagytőkéseket, a bankokat, a fedezeti alapokat vagy épp az Európai Uniót kiáltja ki ellenségnek.