Az olvasói tanácsadás iránti érdeklődés napjainkban ismét fellendülőben van az Egyesült Államokban; ennek nyomán jobban ismerjük már a tanácsadás eszköztárát, ennek használatát (elsősorban az elektronikus segédletekét) és azokat a nehézségeket, melyeket a csökkenő költségvetések és az egyre változatosabb gyűjtemények miatt hárulnak a hagyományos tanácsadást végző könyvtárosokra. A mai gyakorlat túlságosan nagy hangsúlyt fektet a könyvekre, és kevéssé foglalkozik magával az olvasással - vélik a szerzők. A tanulmány arra vállalkozik, hogy bemutassa az olvasói tanácsadás gyakorlatának és eszközeinek jelenlegi állapotát. Megállapítja, hogy ezek a jelenlegi olvasói magatartás-vizsgálatokkal nincsenek összhangban, és kísérletet tesz annak megfogalmazására, milyen legyen a megreformált olvasói tanácsadás. Az olvasói tanácsadás a tájékoztatáshoz hasonló interaktív tevékenység, nehézségei a szépirodalom sokféle műfajából erednek. Ugyan sokféle segédlet ad útmutatást az amerikai gyakorlatban (kézikönyvek, kalauzok stb.), de túlságosan a művekre fókuszálnak. A mit olvas? helyett inkább a miért olvas? kérdésre kell a tanácsadónak összpontosítania. A szakirodalom az olvasás többféle okát feltárta már (menekülés, kikapcsolódás, gyakorlatias célok, a képzelet 'táplálása' stb.), de esetünkben az a lényeg, hogy az olvasás az olvasó életének fontos eleme: az olvasói tanácsadást nem az olvasmányok jellemzőiből kiindulva, hanem az olvasó tevékenységeinek a részeként kell felfogni. A továbbiakban a tanulmány részletesen vizsgálja az olvasást mint akciót (gyakorlati, társadalmi és mentális tevékenységként), majd mint az identitáskeresés és -megtartás funkcióját, végül ideológiai rendszerként is elemzi. (ref.: Murányi L.) In: Könyvtári Figyelő, 2008/4.