Az 1984-ben lezárt anyagokat tartalmazó Könyvárosok kislexikona (OSZK-KMK, 1987) kissé elavult mivoltán nem lepődünk meg. A művelődési és tanulási igények szolgálatának céljára készültek.

A könyvtár definícióját így fogalmazta meg:
Bizonyos szempontok szerint összeválogatott (gyűjtőkör) megőrzésre és olvasásra szánt, feltárt és rendezett dokumentumgyűjtemény. Feladatai:
a) közreműködni az általános művelődési igények állandó kielégítésében, az általános műveltség terjesztésében, az ízlés fejlesztésében, az általános, szakmai, politikai és világnézeti tájékozódásban, valamint a szabadidő hasznos eltöltésének megszervezésében;
b) részt venni a kutatási, fejlesztési, tervezési, oktató-nevelő, tanulmányi, valamint az igazgatási tevékenység szakirodalmi igényeinek kielégítésében;
c) megőrizni és hozzáférhetővé tenni az egyetemes, a nemzeti, a nemzetiségi kultúra, valamint a tudományos kutatások szempontjából jelentős könyvtári anyagot.

Fajtái:
- tulajdon szerint köz- és magán;
- használói szerint nyilvános, korlátozottan nyilvános és zárt;
- nagyság szerint: kis (10 000 kötet alatti), közép (10 000-100 000 kötetes) és nagy (100 000 kötet feletti állománnyal);
- típus szerint nemzeti, közművelődési, felsőoktatási, iskolai és szak; olvasóinak kora szerint felnőtt, ifjúsági és gyermek.

Illetékességi körébe tartozik:
a) a nyomtatott könyv, időszaki kiadvány, térkép, metszet, plakát és egyéb nyomdai úton sokszorosított anyag;
b) a nem nyomdai úton terjesztés céljából előállított anyag (fénykép, film, hanglemez, mikrofilm stb.);
c) a könyvtári jellegű kézirat.