Hokka-Ahti Ritva Linn Ulmann norvég író meglepő megállapításából indul ki, miszerint 'The library is female', mely talán utalás kíván lenni a könyvtárak elnőiesedett voltára. A szerző szerint azonban ez a megállapítás nagyon is levezethető mind a könyvtárak külső, mind belső szervezeti felépítéséből és társadalmi feladataiból. ... Pótolhatatlan, miközben valójában társadalmi státusza nem túl magas. Ez meglátszik némely alacsony színvonalú, leromlott állapotú könyvtárosi dolgozószobán, a könyvtár számára biztosított költségvetésen, melynek köszönhetően éppen most amputálják a fiókkönyvtárakat minden szívfájdalom nélkül. A könyvtár nem annyira szellemi műhely már, sokkal inkább kezd eltolódni a szórakoztató jelleg felé. De habitusánál fogva nem illik bele a biznisz, a pénz világába sem, nem törekszik a gazdasági értelemben vett nyereségre. A könyvtár ugyanis világunkban csupán 'puha' értékeket képvisel. A legtöbb könyvtárban az egyenlő bánásmódot érvényesítik a szolgáltatások területén, újabb polcokat igyekeznek beszerezni a gyűjtemény és számítógépek számára, és teszik ezt azok miatt, akik nem tudják mindezt megengedni a maguk számára. A könyvtári tevékenység sarokköve, elsődleges szempontja a legtöbb könyvtárban ma is az olvasók kiszolgálása, a szolgáltatások hangsúlyozása. -- De ez a passzivitás és az egyenlőség követelményének túlzott hangsúlyozása hovatovább elhomályosítja a könyvtár igazi céljait. Nem lenne tehát éppen időszerű, hogy szemernyi 'maszkulin' magatartást, férfiasabb beállítottságot magunkra öltsünk? Bátrabban kellene dönteni, a jövőt megtervezni, egy morzsányit a saját jogaink és érdekeink érvényesítése érdekében is. A könyvtárosi munkában is meglátszik a túlzottan nőies hozzáállás, ami szintén tévútra vezethet. Be kell látni, hogy a könyvtárak egymagukban nem képesek az egész társadalom szellemi gondját-baját megoldani, vagy pl. elvállalni a hálózati adatbázisok kezelésének betanítását az olvasóknak a végpontokra tekintettel a sok egyéb könyvtárosi feladaton felül.