Talán emlékszünk a dotkom-lufi kipukkadására, melyet az informatikai cégek tevékenységébe vetett, az indokoltnál nagyobbra nőtt bizalom megszűnése okozott. A mostani hitel- majd reálgazdasági válság kiindulását pedig a hitelfedezet értékének túlbecsülése, illetve az ezen alapuló felelőtlen hitelezés okozta. Tehát: nagyobb értéket tulajdonítottak olyan javaknak, melyek a piacon képtelenek voltak a korábban nekik tulajdonított fedezetként szolgálni. Hasonló helyzet az immateriális tőkejavakkal -- azaz a tudás-, szervezeti és ügyféltőkével -- is előállhat. Egyszerűbben fogalmazva: a munkatársaknak a képzőintézményekben, hétévenkénti és egyéb tanfolyamokon szerzett tudása és készségei, a szervezet hatékony működésébe és a használók elégedettségébe vetett bizalom sem biztos, hogy kiállja a gyakorlat próbáját. Könnyen lehet, hogy rés tátong a valós teljesítmény, valamint a törvényben előírt és díjazott, végzettséget igazoló papírokban, pozícióban, életkorban mért érték között. Ami persze kínos. Talán ezért fordul elő, hogy sokszor nem vagyunk következetesek e tőkejavak őszinte felmérésében. Vagy, ha az adatok mégis előkerülnek, akkor a helyzet alaposabb felmérése és javítása helyett az energia java a cáfolatra összpontosul. Ami, bár kommunikációs szempontból öngól, szakmán belüli eredménnyel kecsegtethet még egy darabig. Ám mikor összeomlik a sugallt arculat, még nagyobbat pukkan a lufi. S az önimázs megegyezik majd a valós imázzsal...