A link interjúrészlet folytatása...
Partizán: (26'50"-től) City employee-ként [a város alkalmazottjaként] kell vizsgákat tenned?
OLJ: (...) Nem, semmi ilyen nem volt. (...) Nekem az elején elmagyarázták, hogy mi micsoda. A költségvetési év... januártól decemberig. De New Yorkban máshogyan van: június 30-a a költségvetési év vége. Hogy költünk előre? Tulajdonképpen olyan nyugalmasan. Én voltam a teljes kívülálló. Mindig mondták: Jakab, ez így van, így kell csinálni. És lassan megtanultam.
Partizán: Ez azért van így, mert a New York-i közigazgatásban sok a kívülálló? Vagy a rendszer fel van készülve, hogy megtanítsa az újakat? Vagy a te pozíciód...?
OLJ: Szerintem az én pozícióm különleges pozíció. Én vagyok a művész a könyvtárban. Az én csapatom a furcsa stáb. Mi vagyunk a "cool" csávók; "a Jakab, meg a csapata". De közben bírják is. És más fordulatszámon is dolgozunk. Ők bejönnek reggel kilencre, tízre, és hazamennek... Én meg délben esetleg bejövök, de előtte volt már egy megbeszélésem, és ott vagyok éjfélig, vagy hajnalig, ha kell. Más rendszerben dolgozunk. Kívülállók is vagyunk, meg nem csinálnak olyan nagy ügyet abból, hogy ez egy közigazgatási intézmény.
Nagyon transzparensnek kell lenni. Ez a követelmény. Minden világos legyen. Ne legyen arra alkalom, hogy valaki simlis.
Ez a költségvetési ügy pont ez volt, hogy valaki simlizni akart, egy kívülről bejövő, velünk szerződni akaró figura. Egy kicsit simlizni akart. Ami nagyot szól egy ilyen világban. Hogy mi vaaan?! Én is annyira megdöbbentett... Olyan, mint ha... Uramisten... Mondtam is a többieknek, hogy ez elmebeteg? És tényleg az volt. És ennek most kihúztuk a méregfogát.
Partizán: Teljesen ledöbbentett, hogy a könyvtár költségvetésének 70%-át fizeti a város, de 30%-át magának kell összeszednie.
OLJ: Igen, 10 dollár azt hiszem, ha valaki első kártyáját kiváltja. Az nem egy összeg, az csak egy szimbolikus dolog.
Ahhoz, hogy a villany fel legyen kapcsolva, azt a város fizeti, arra nem fundraisingelsz. Funkcióra nem. Hanem minden másra.
Van egy pénzcsináló csapat, és minden aligazgató szerződésében van, hogy folyamatosan fundraisingelnünk kell. Én ugyanúgy pályázok alapítványokhoz, megyek kávézni gazdag emberekkel, prezentálom a programokat minden héten szinte, amit kell.
És hogyha nagyobb szabású ügy van, ami sokkal drágább mint amire bármikor is lehetőséget ad a költségvetésem -, akkor azt tudom már ez elejétől, és mondom is a többieknek, hogy figyeljetek, ez egy nagyobb ügy.
Nézzük meg, menyi az, amit ki tudunk sajtolni a költségvetésből, ez általában töredéke. És tudom, hogy a követkető félévben az az én feladatom, hogy ezt a 80%-ot hozzáimádkozzam.