Nagy-Britanniában két egyetemi könyvtárban végeznek bibliográfiai leírást - hallották elképedve tanulmányútjukon magyar könyvtárosok 30 éve. A kifejtésben elhangzott: jóval hatékonyabb, ha a leírásokat egy szempont szerint végzik a témában magasan képzett szakemberek, és a többiek - különféle szintű csomagokban - megvásárolják tőlük a tételeket. Így elég "optimálisan kevés" helyre koncentrálni a vonatkozó tudást, az informatikai rendszer gond nélkül továbbítja azt, nem merülnek fel kompatibilitási problémák, és a könyvtárosképzésben sem kell optimális minimum szint felett oktatni a leírást. Mindenki jól jár. De miért tudnak Nagy-Britanniában is ilyen magas szinten együttműködni a könyvtárosok, s nálunk miért nem?!
Nézzünk okokat, a nemzeti szinttől az egyéniig...

1. Hankiss Elemérék értékszociológiai felméréséből már a hetvenes évek végén látszott, hogy Magyarországon nagyon magas fokú az individualizáció. A közösségi értékeket hangsúlyozó államszocializmusban magasabbnak mérték az individualizáció attitűdökre ható erejét, mint a piacra és versenyre épülő Egyesült Államokban. Nálunk már akkor mindenki arra volt szocializálva, hogy egyedül oldja meg a problémáit, és nem kell összefogni másokkal. (Qubit)
2. A könyvtárosok a társadalmi presztízshierarchia alacsony fokán magas hatalmi távolságban gondolkodnak (vö. pl.: link ), ami együtt jár azzal, hogy erősen tartanak - a kísérletezéssel, tanulással együtt járó - lehetséges tévedésektől, ezért a saját kontroll magasabb fokára törekednek. Mindez gátolja az együttműködést, mert a kontroll részben a saját hatáskörön kívülre kerül.
3. A könyvtárosvezetői kompetenciák a fentiekkel összhangban hatnak a vezetőkiválasztásban: hagyományosan alacsony azon döntéshozók száma, akik a források és felelősségek megosztása érdekében alakíta(ná)nak ki rendszereket.

Ugyanazon a tanulmányúton az East England University könyvtárában magyar kérdés volt: hol tárolják a muzeális dokumentumokat? A meglepett vendéglátó visszakérdezett: "Muzeális dokumentumok?! Mi egyetemi könyvtár vagyunk, nem múzeum". Kiderült: voltak muzeális értékek a könyvtában, mert azokat átadták az ilyen típusú kiadványok kezelésére és tárolására megfelelő szellemi és fizikai kapacitásokkal bíró muzeális gyűjteménynek - ezzel pedig a könyvtár a kurrens tájékoztatásra tud összpontosítani. (MG)