"Nehéz döntéshelyzetben találja magát a könyvtáros vagy levéltáros a ritkaságnak számító digitális tartalmak megosztása előtt. Olykor akár korlátozni is kényszerül, hogy mi kerüljön egy online repozitóriumba," - mondta Hajnal Ward Judit a január 21-én tartott nyilvános KIT-klubban.

A Jellinek Mortonról (magyar származású biológus, az alkohológia megalapítója) írt szövegei kapcsán (amelyek közül magyarul is megjelent néhány Az újra nyitott könyvtár című kötetében), a beszélgetés közben említette, hogy körültekintő döntésre volt szükség arról, hogy mi tárható a nagy nyilvánosság elé. A digitalizált anyagok között például érzékeny tartalmú magánlevelezések is találhatóak Rutgers Alkoholtudományi gyűjteményében.

Kérdés tehát a válogatási szempont: mi kerüljön a digitális archívumba, amely nemcsak a kutatók, hanem bárki számára ingyen elérhető?
Hajnal Ward Judit elmondta: "Több nemzetközi addiktológiai kutatóval megállapodva csak olyan anyagokat vagyok hajlandó elektronikusan a nagyközönség elé tárni, amelyek
- a tudományt szolgálják,
- hozzájárulnak a tudománytörténethez,
- nem hozzák az illető tudós vagy kutató leszármazottait nehéz helyzetbe.
Ez azt jelenti, hogy bár igyekszünk a rendelkezésünkre álló fontos tartalmakat megosztani, de elkerüljük azokat, amelyek kontextusból kiemelve szenzációhajhász továbbközlésre adhatnak alkalmat. Erre nemcsak az amerikai társadalom pereskedő mivolta készteti a könyvtárost, hanem a jó ízlés is.

Az Internet nem felejt. Ha az anyag nyilvánosan elérhető, azt mások olykor saját céljaikra ia felhasználhatják. Sajnos többször előfordult, hogy egyedi dokumentumaink és fotóink link klikkvadász tartalomszolgáltatók áldozatául estek, hivatkozással a forrásra vagy anélkül." (HWJ)