A közelmúltban került fel a MKE honlapjára "A könyvtáros szerepe a változó társadalmi környezetben : regionális fórumok tapasztalatainak összegzése" című dokumentum. (A dokumentumot az MKE Elnöksége megbízásából 2003-ban Bartos Éva állította össze.) A műfajból eredően az anyag sokféle, olykor ellentmondásokra is utaló véleményeket egybefoglaló dokumentum. Egy meglepő mondat például a "Vélemények a pályára kerülésről" szakaszból: "ambiciózus, karrierista hajlamú fiatalok ezen a pályán lehetőséget látnak a gyors előrejutásra, vezetővé válásra" -- áll a szakmai kiválasztódási szempontok között. Egy másik kijelentés a képzéssel kapcsolatban utal a kontraszelekció első lépésére: "E kiválasztódási indítékok nyomán az eredmény az, hogy agyoniskolázott, de alulképzett emberek jönnek le a képzési 'futószalagról', hogy diplomával a zsebükben inkább pénzes állást keresnek, mintsem könyvtárban helyezkedjenek el, a kontraszelekció következtében csak a 'maradék' megy a könyvtárakba dolgozni." A minőségirányítási erőfeszítések eredményességi szintjére utal, hogy "sürgetik a teljesítménymérés, az összemérhetőség mielőbbi kidolgozását, a mérési normák kialakítását. Jobban lehetne már ma is élni a minősítések nyújtotta lehetőséggel, ez gyakorlatilag formálisan működik, ha egyáltalán működik." A közönségkapcsolatok terén láthatóan fogalmi káosz (is) uralkodik; a propaganda, a pr, a marketing fogalmai tisztázást érdemelnének. "Tapasztalatok szerint a könyvtárak propaganda munkája eléggé gyenge. Legalább a nagy intézmények foglalkoztassanak reklámszakembert." A modernisták és a hagyományőrzők egyaránt megkaphatják saját igazolásukat az alábbi gondolattal: "Történetiségünkben kell látnunk magunkat, a szakmánkat. Más volt régen a könyvtárak jellege, funkciója és más ma. A változásnak megfelelő képet kell magunkról mutatni kifelé." E kijelentésből aligha lehet világos pr-útmutatást kihámozni. Örvendetes, hogy a szakma mentális állapota, identitása is megemlíttetik: "A profizmus erősítése mellett van egy lélektani oldala is a dolognak [ti. propaganda]: önértékelési problémáinkat, kisebbrendűségi érzéseinket ne vigyük ki a nyilvánosság elé (főleg, mielőtt megvizsgálnánk, hogy indokolt-e egyáltalán!) ... Sokat jelent a könyvtárosoknak a 'valahová tartozás érzése' is, amit a szakmai szervezetekben élhetnek át. Bátorítaná a könyvtárosokat, ha fontosságuk tudatában megerősítést kapnának, ha valóban indokoltnak tűnne az a szakmai büszkeség, amit nyíltan alig mernek vállalni." -- e mondatok magukért beszélnek. Tetten érhető a centralizálásban való gondolkodás, mely az atyáskodó központi hatalom képzetét élteti tovább: "Központi pénzalapokat kell szereznünk, központi 'kampányokat' kell szerveznünk a könyvtárak jobb megismertetésére." Vagy: "Jólesne a szakmai elismerés is, az állami, de főként a legmagasabb szintű szakmai (miniszteri) kitüntetésre kevés a lehetőség, szűk a keret, a helyi kitüntetések lehetősége egyenetlen."

(Megjegyzendő, hogy az e felméréssel együtt feltett közszolgálati felmérésnek nem az egésze /24+28 oldal/ érhető el a MKE honlapján, a fent lévő anyag sajnos forrás- és kiadásjelzés nélküli. Azaz korrekt bibliográfiai leírása hosszas utánajárást igényelhet ;-) (MG)