A könyvtárak használóinak csak kisebb része képes teljes hatásfokkal igénybe venni minden szolgáltatást. Egy nagyobb (Carnegie Library of Pittsburgh) és egy kisebb (Hennepin megye Broodale-i fiókkönyvtára) könyvtár példáján mutatja be a szerző, mennyi akadály gátolja a hatékony használatot, s miképpen lehet az olvasó számára megkönnyíteni a könyvtárban való eligazodást. A könyvtári tér és szolgáltatások átrendezése nem kíván föltétlenül átépítést is. Jó módszer, ha kiindulásként árnyékként követjük használóink mozgását a könyvtárban, -- így megállapíthatók a közlekedés és a tartózkodás zónái (az utóbbi helyeken célszerű például a tájékoztatások elhelyezése, a könyvtárosi segítség felajánlása). Kisebb könyvtárban merész lépésként akár 50%-kal is csökkenteni lehet az állományt, csupán azt az anyagot megtartva, amelyet a használók igényelnek. Itt érdemes ún. információs szomszédságokat is kialakítani, amelyekben egy helyen található az adott témára vonatkozó valamennyi dokumentum, együtt a kölcsönözhető és a prézens anyag. Tanácsos a nagy könyvkereskedések módszereit alkalmazni az állomány tálalásában. Az egyes állományrészeket, szolgáltatásokat ugyanazon rendben, módszerrel, szerkezetben kell felépíteni, hogy a használó eggyel megismerkedvén a többiben is könnyen eligazodhasson. A lényeg az, hogy a használó minél egyszerűbben és minél gyorsabban eljusson ahhoz a szolgáltatáshoz és dokumentumhoz, amelyre szüksége van. A gyakran történelmi és hangulati értékű, túlzsúfolt könyvtárépületek tovább nem nyújthatók, ezért helyes a használó szemszögéből időnként újra áttekinteni a térszerkezetet, a szolgáltatások és az állományok elrendezését. Számos esetben ugyanis a könyvtáros szempontjai érvényesülnek (pl. Dewey-rendszer, szakzsargon stb.). ami megnehezíti a használó eligazodását. Akár az állomány elrendezéséről, akár az online katalógusról van szó, kívánatos a célhoz vezető lépések számát a minimumra szorítani. (Ha valaki szakácskönyveket keres, ne kelljen egy egész hierarchián átverekednie magát.)