A könyvtárak gyakran nevezik magukat értékőrző intézményeknek. Nem alaptalanul. Ám ez gyakran kimerül a gyűjtögető, feltáró, esetleg a pr-tevékenységgel, és kisebb hangsúly esik a dokumentumok, az információs és tudásjavak tényleges megvédésre. Aztán persze időnként megtörténik a baj, mely a merev, hierarchikus szakmakultúrában leginkább az eltitkolás kategóriájába kerül - amivel az arculat időleges megvédése mellett meggátoljuk az esetekből való tanulás lehetőségét is.

Az üzleti életben, ahol komoly pénzek forognak kockán - számos eszköz ismert, amely megelőzi a szervezeti károkat. Ilyen eszközök pl.:
- Mystery shopping / álruhás vásárló: a hírnévrombolást és az ügyfélvesztést igyekszik megelőzni azzal, hogy felbérelt vásárlók tesztelik a kínálatot, kiszolgálást, majd jelzik a szolgáltatóknak az eredményeket. Ilyet hazai könyvtári környezetben Habók Lilla és Takács Dániel végzett (ld. a témát a KIT-ben: link .
- Red team exercise: a szervezet informatikai rendszerének sebezhetőségeit tárja fel informatikai és humán eszközök tárházával. Az eredményeket megosztják az informatikai végelem Blue team-jével, hogy megszüntethessék a sebezhetőségi pontokat. Általa elkerülhetőek a hanyagságból, netán egyéb okokból történő hazai könyvtári adatvesztések is.
- Szervezeti ördög ügyvédje pozíció: erről itt írtunk: link .
- Elhárítás: a hírszerzési tevékenység klasszikus, védelemmel foglakozó része, mely főként az üzleti titkok kiszivárgását igyekszik megelőzni.

A felsoroltak egyike sem mindenható, de sok meglepetést sikerül megelőzniük. (A kognitív torzítás miatt persze szinte kizárólag a negatív esetekről hallunk.) Mindenesetre eszközei a jobb félni, mint megijedni értékőrző eszköztárnak.

És egy szervezeti kulturális szempont: a bizonytalanságkerülés kulturális orientáció a jövőbeni versenyképességgel függ össze, pozitívan. Mindez nem azt jelenti, hogy elhárítunk minden bizonytalanságot (hiszen akkor megöljük az innovációt), hanem hogy a lehetséges veszélyeket feltérképezve igyekszünk felkészülni rájuk. (MG)