Magyarországon a szövegértésben a gyengén teljesítők aránya 19,7%, míg az OECD-átlag 18,3%. Ez viszonylag közeli érték, de ha azt vesszük figyelembe, hogy 2009-ben az OECD-átlag felett teljesítettünk, a kép itt is elszomorító.
'Vízválasztó jelentőségű a 2. szint. Azok a tanulók, akik legalább ezt a szintet elérik, 21 éves korukban jóval nagyobb eséllyel tanulnak a felsőoktatásban, mint azok, akik nem érik el. A 2. szint alatt teljesítők nagy valószínűséggel nem szereznek képzettséget 21 éves korukra, és ha van is valamilyen keresetük, jövedelmük alacsony lesz.'
A legjobb szintet elérő tanulóknál a szövegértésben az 5,6%-os eredményünk nagyon gyenge az OECD 8,4%-os átlagához képest.
A fiúk és lányok teljesítménye közötti különbség itt minden országban felborul a lányok javára. Ők 38 ponttal értek el többet, mint a fiúk, ami azt jelenti, majdnem egy év képességbeli előnyük van a fiúkkal szemben. A kutatások nem tudják semmilyen kultúrkörhöz kötni a különbségek okait. Versenytársaink fiai a szövegértésben sokkal jobban teljesítenek, mint a magyarországi fiúk, ebből adódik gyengébb teljesítményünk is. Itt is látszik, hol kell beavatkozni az oktatási rendszerünkbe, hogy a szövegértésben jobb eredményt tudjunk elérni.
Ha a 2003-as méréstől nézzük a tendenciát, megállapíthatjuk, hogy az alulteljesítők száma 3%-kal csökkent, de a jó eredményt nyújtók száma csak fél százalékkal nőtt. Ezek a növekedések nem jelentősek, így nem túlbiztatóak. A lengyelek például ezen időszak alatt 40 ponttal tudták eredményüket növelni. Igazi negatív meglepetést Svédország okozott átlagon aluli teljesítményével (a kezdetekkor az első 10-ben volt a svéd gyerekek szövegértése).