A keleti kereszténység kapcsán ritkán gondolunk az ókeleti (azaz nesztoriánus és monofizita), illetve a keleti egyesült (tehát a Róma joghatósága alá visszatért, ősi rítusukat megőrzött) egyházakra. E hiányra figyelt fel 1960-ban két fiatal német papnövendék, Albert Rauch és Nikolaus Wyrwoll a római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Görög tanulmányútjuk során majd mindenhol németül tökéletesen beszélő keleti szerzetessel, pappal találkoztak, akik német protestáns egyetemeken tanultak, keverve tradíciójukat a liberális protestáns teológiával. Wyrwoll és Rauch a paderborni Lorenz Jäger és az olasz Ottaviani bíborosokat meggyőzve elfogadtatták Németországban a keleti egyházak teológiai végzettségeit, így téve szabaddá a keletiek útját a német katolikus egyetemekre. Amikor 1965. decemberében a pápa és a pátriárka kölcsönösen visszavonta az 1054-es kiközösítést, a regensburgi katolikus püspök, dr. Rudolf Graber újévi beszédében dialógust sürgetett, s megnyitotta az 1966-67-es tanévtől a regensburgi egyetemre az ösztöndíj-lehetőséget a keleti fiatalok számára, amelyet az Ostkirchliches Institut Regensburg link ; link azóta is szimpóziumaival, tudományos ülésszakjaival, kiadványaival koordinál. Az intézet könyvtára egyházi szokás szerint zárt, de előzetes bejelentkezés után látogatható. Mentalitása a könyvtári pecsétjén is tükröződik: Regensburg XII. századi, Dunán átívelő 16 lyukú Kőhídján az alapító Graber püspök jelmondata olvasható: 'a szeretet primátusa' (Primat der Liebe). A könyvtár állománya nem túl jelentős -- bőven felülmúlja azt a würzburgi hasonló nevű Keleti Egyházi Intézeté -- ám hatalmas internetes adatbázisát, nemzetközi kapcsolatrendszerét, szeretettel és segítőkészséggel bocsátja rendelkezésre. (A cikkben nyújtott szakmai segítségért köszönetet mondok dr. Lea-Katharina Stellernek.)
-- A cikk eredeti, teljesebb változata: link