Nem csak azt kell megkérdőjeleznünk: miért? Hanem azt is: hogyan és ki? Kitől és hogyan szerezték meg az információt? Hogyan fértél hozzá? Ki döntheti el, mihez férhetsz hozzá? Na és mihez nem? Ezek a kérdések vezették el a szerzőt a könyvtárhoz. A New York Egyetemen link Michelle Chan katalogizálót és Alexandra Provo metaadat könyvtárossal találkozott. Részletek az interjúból:
- Chan: a katalogizálás strukturált munka. Rendet tenni a tudás világában. Így hozzáférhetőbbé tenni. Ha egy régóta növekvő információhalmazról van szó, akkor kihívás a kulturális változásokat lekövetni. A Dewey Decimális Rendszer és a Kongresszusi Könyvtár osztályozási rendszerét sokszor kritizálják, hogy a torzítás már a fogalmakban megtalálható. Pl. a transznemű emberekről szóló diskurzus megváltozott. A terminológia egy része elavult. A katalogizálással is jelezni kellene a befogadást, társadalmi igazságosságot.
- Provo: sok szabály még az analóg világban keletkezett. Ezt próbálják adaptálni. A Kongresszusi Könyvtár szóhasználata ráadásul nagyon specifikus. Néha meggátolja bizonyos terminológiák bevezetését.
- A könyvtárosoknak egy radikális része a szabályokon keresztül változtatná meg a dolgokat. Például a Crit Lib csoport a kritikus gondolkodásra hív fel (link ). A legtöbb könyvtári rendszer tradíciókra épül, amik eltűnőben vannak. Pl. a katalóguscédulákat nem írják alá. Semleges dokumentumként készülnek. Pedig azokat is emberek készítik.
- Provo: A metaadatokban a változó jelentéstartalmakat hogyan lehet jelölni? Valami korábban pejoratív volt, de ma már nem az. A WorldCat valamelyest lehetőséget ad az adatok felülvizsgálatára. De csak egy kötött szerkezetből.
- Máskor a könyvtárosoknak kell önállóan döntést hozni a nevezéktanról. Kortárs alkotóknak kikérhetik a véleményét. Ez időigényesebb folyamat. Viszont különösen fontos például az amerikai indiánok filmjeinek katalogizálásakor. A Mukurtu fotókat, videókat, fájlokat tartalmaz (link ). Betekintést ad egy kultúrába. Felvetette az alkotók saját metaadat-készítés lehetőségét.
- Egy másik aggodalom az érzékeny kultúrák kapcsán a nevek használata. Sokan nem vállalják fel például nyíltan a szexualitásuk. Össze lehet gyűjteni, hogy egy szerző milyen néven publikál. Lehet hirdetni a nyílt hozzáférést. De nem mindig az egyetlen helyes út a szabad hozzáférés. (ref.: Habók Lilla)