Farkas Katalin filozófust, a CEU professzorát, a Knowledge in crisis című nemzetközi kutatási projekt egyik vezetője a Qubit podcastban:

"Kiterjesztett elme: egyes eszközöket az elme működésének tartjuk. A tudást részben ki lehet tenni a fejen kívülre. Ha megkérdeznek, hogy tudom-e az öcsém telefonszámát, azt mondom, persze, és rögtön nyúlok a telefonomhoz, hogy megnézzem benne. Annak révén tudom, hogy megbízható hozzáférésem van ehhez az információhoz. Ez ma a tudásnak éppen olyan jó formája, mintha valamit fejből tudnánk. És ez nagyon fontos változás.

Ez nem a kognitív folyamat része, de ha azt mondjuk, hogy valaki tud-e valamit, meg kell néznünk, hogy milyen információkhoz van hozzáférése. Nem az elme vagy a kognitív működés fogalmát használom erre, hanem a tudás fogalmát. És ez a készégekre is vonatkozik. Vajon melyek azok a készégek, amelyeket meg kell tartanunk és melyek azok, amelyek teljesen átalakultak annak fényében, hogy viszonyunk van a technológiával. Hülyeség lenne telefonszámokat tudni, amikor ott van a telefonban. ... Mondhatjuk-e azt, hogy valaki tud helyesen írni, de úgy tud helyesen írni, hogy közben használja a helyesírás-ellenőrző programot? Meg kell-e tanulniuk témákat összefoglalni, vagy használhatják a ChatGPT-t. ... Empirikus kérdés, hogy például maga a helyesírás tanulása mennyiben javítja a gondolkodás, tudás minőségét?

De lássuk, hogy milyen készségekre nincsen már szükség - például a szemfeleszedés. Vannak olyan esetek, amikor a készségek átalakulnak. Van, amikor a kérdést egy emberi agy és technológiai eszköz hibridnek kell megoldania.
Választanunk kell, hogy mikor fogadjuk el a hibridnek a működését és mikor nem. Szókratészt szokták idézni, amikor kikel az írás ellen: milyen hülyeség az, ez nem a bölcsesség, hanem csak annak látszata, ugyanis mindent fejből kell tudni. De ez sehova nem vezetne manapság."

Farkas Katalin a podcastban nem tért ki a könyvtár, mint kiterjesztett tudás lehetőségére. De logikailag az is oda tartozik. (MG)