Az első részben link bemutattuk, hogy az információs írástudás problémája hogyan jelenik meg az egyetemi hallgatóknál, oktatóknál és általában véve a társadalomban. A második rész az oktatóknak fogalmaz üzenetet, hogyan lehet tenni az információs írástudás javításáért.
A tanárok megbízatása: nem szabad digitális eszközöket és forrásokat adni a diákok kezébe tanítás nélkül. Az oktatási rendszernek a digitális környezetre kell áttérni. Nem a pandémia miatt, hanem mert ez a jövő. Ki kell dolgozni tantervi szinten, hogyan lehet az információs írástudást óvodától PhD-ig folyamatosan fejleszteni. A fejlesztéshez nem csak egy-egy könyvtári órára van szükség. Tulajdonképpen minden tanulónak információs szakértővé (ha úgy tetszik, könyvtárossá) kell válnia.
A pandémia jól rámutatott a hiányosságokra. Most a könyvtárosok igyekeznek segíteni az áttérést az online oktatásra. Online segíteni a tanulókat, hogyan lesz egy témából kutatási projekt. Eddig az oktatók a tartalommal voltak elfoglalva, a folyamatot a hallgatókra hagyták. Most be kell építeni a problémamegoldás és információkiértékelés készségeinek fejlesztését is.
Az oktatóknak meg kell érteni a következőket:
- Alapvető rész hiányzik az oktatási folyamatból.
- A hiányosságot nem lehet rövidtávú megoldással kezelni.
- Az információs műveltség fejlesztését mélyen, integráltan be kell építeni a kurzusokba.
- Az információt magabiztosan használó hallgatók legalább olyan fontosak, mint az általuk előállított tartalom. (ref.: Habók Lilla)