Az ábrák tényszerűnek, objektívnek és logikusnak tűnnek, éppen ezért lehetnek különösen megtévesztők, ha rosszul használják őket. Magyarországon is egyre gyakoribbak a félrevezető ábrák, sorozatunkban ezért sorra vesszük ezek típusait.

Az emberek hiteles tájékozódását egyre több álhír nehezíti szerte a világon. Fejlett országokban is komoly gondot jelent, hogy minden korábbinál olcsóbban és gyorsabban tudnak terjedni kitalált vagy súlyosan torzított információk.

Ez döntően a közösségi média bűne, az emberek lényegesen szívesebben osztanak meg szenzációs álhíreket, mint azok földhözragadt cáfolatát vagy az eggyel hétköznapibb valós információkat az adott témában. Aktuális példa lehet erre a mostani járvány; az oltásellenes csoportok különösen aktívak voltak a Facebookon, a kamuhíreik és értelmetlen adataik által okozott kár pedig emberéletekben is mérhető ilyen helyzetben.

Külön probléma, hogy egyes államok szándékosan és központilag törekszenek a rendszerszerű félretájékoztatásra. Az óriási állami álhírgyárakkal szemben pedig még kevésbé tud védekezni az egyéni fogyasztó, mint a magányos felhasználók vagy a kisebb, kevesebb erőforrásból működő forprofit csoportok hamis tartalmaival szemben.
A jelenséggel szemben egyrészt valószínűleg szigorúbb szabályozásra lesz szükség. Másrészt viszont az olvasóknak is muszáj a jelenleginél sokkal ügyesebben felismerniük a megtévesztő tartalmakat, mert várhatóan egyre több ilyenbe fognak botlani.

Annál fontosabb ez, mert a magyar felnőttek szövegértése jelenleg az OECD-átlag alattinak [PIAAC link ] tűnik, a gyerekek között pedig 2009 óta erősen nő link a digitálisan leszakadók aránya, akik ha akarnak se fognak tudni utánanézni egy információ valódiságának.