A legtöbb amerikai diáknak eszébe sem jut a könyvtáros, mint választási lehetőség a rendelkezésére álló egyetemi szakemberek közül, aki segíthet felkészülni az órákra és átsegít a szemináriumi dolgozat megírásának buktatóin. A könyvtárosok pedig túlbecsülik egyes diákok információs írástudási készségeit és könyvtárhasználati ismereteit. A két évre tervezett, a diákok kutatási szokásait elemző vizsgálat (ERIAL, link ) szerint mindezek a diák megfélemlítettségéhez és elidegenedéséhez vezetnek könyvtárossal történő interakciók után. Sok oktató hasonló előítéletekkel rendelkezik, és elmulasztja felhívni a diák figyelmét a kézenfekvő segítségre.
A legriasztóbb talán, ami a leginkább előrelátható volt: kudarc a forráskeresés és értékelés minősége terén. Az internetes hozzáférés idején a diákok egyszerűen gyatra munkát végeznek ezen a téren. Harminc diákból hét végzett könyvtárosok által is elfogadhatónak minősített lekérdezést. Emellett a legtöbben érdektelennek tartották a könyvtárosi segítséget; közülük senki sem fordult szakemberhez, tanácstalansága ellenére.
Az Illinois-i Wesley Egyetemen, a hallgatók többsége nagy nehézségekbe ütközött a keresés folyamán. Előnyben részesítették a Google-keresést, és kevesen használták sikeresen az adatbázisokat. Leginkább egyszerű lekérdezést végeztek, és általában nem voltak tisztában a lekérdezési mechanizmusokkal és a keresőmotorok működési logikájával. Ezért nem sikerült érdemleges forrásokat találniuk. Szinte mindenhol bármely szó bármilyen helyzetbeli előfordulására kerestek, szűkítése nélkül.
A hiba nemcsak a diákságban keresendő. A könyvtárosok és oktatók részben ugyancsak felelősek. Meglepő a középiskolában megtanulható, alapvető információs írástudási készségek hiánya, még a legjobb tanulók esetében is. Napjaink egyetemistái az információs kor nyelvét beszélve nőttek fel, de annak nyelvtani szabályai nélkül. (ref.: HWJ)