1. Könyvtárnak maradni - A változásról beszélünk, azt várjuk. Kell is a megújulás, a modern, a társadalmi változásokhoz kapcsolódó, azt alakító működés. De vagyunk-e annyira bátrak, magabiztosak, hogy úgy változzunk, hogy közben nem veszítjük el intézményünk évezredekig meghatározó és máshol el nem érhető funkcióit, szolgáltatásait. Könyvtárnak maradni, megtartani, védeni, népszerűsíteni az elavultnak tűnő, hagyományos, állományra, csendre, magányra építő funkciókat, szolgáltatásokat is. Nem szégyellni, büszkének lenni erre is. Mindezt természetesen úgy, hogy a fiatalabb funkcióink is - melyekben nem vagyunk egyediek, hiszen közösségi és kreatív tereket, szolgáltatásokat más is nyújt - jelen legyenek. Egyszerre tenni az elmagányosodás és a tágan értelmezett zaj ellen, segíteni a fókuszálást, elvonulást, elmélyült tudást és az impulzív élményeket, kapcsolódást, a mindenre nyitott tanulást. Fontosnak tartom, hogy szakmánk stratégiáiban, jövőképében ezek összhangban jelenjenek meg. Merjünk úgy változni, hogy közben nem veszítjük el önmagunkat. Nem szeretjük látni, hallani, amikor a csenddel, (túl) sok könyvespolccal azonosítják a könyvtárat, de ezek is mi vagyunk. Ezek csak mi vagyunk, és minden negatív előítélet ellenére a társadalomnak erre is szüksége van, segítenünk kell ezt megérteni magunknak és a társadalomnak is.

2. Valóban együtt és egymásért - Együtt megújulni, nem pedig csak egyes alrendszerekben, komolyan venni a rendszerben a legkisebbeket, a legspeciálisabbakat is. Senkit nem hagyni hátra, senkit nem lekicsinyleni, inkább helyzetbe hozni, képessé tenni. A rendszer együtt erős, nem az a jó könyvtár, ami nagy vagy ahova sokan járnak, aminek vannak különlegesen híres dokumentumai, amelyiknek látványos terei vannak, ahova nem csak gyerekek járnak, amelyik ki tud nyitni, amelyik nyilvános... Szükséges változás abban, hogy aki könyvtárat mond, ír az valóban minden könyvtárról beszéljen, vagy ha nem, akkor mondja ki, melyik könyvtártípusról, alrendszerről beszél. Ismerjük és ismerjük el egymást! A könyvtári rendszer ne versengésre épüljön, hanem a minél teljesebb és erőteljesebb szolgáltatási lefedettségre, a valódi együttműködésre, amiben minden fél és legfőképp az olvasó megerősödik, elégedett. Emellett minden ember életében megvan a helye a párhuzamos könyvtárhasználatnak. És ez nem pazarlás.

3. Stratégiai szerepet az iskolai könyvtáraknak! - Az iskolai könyvtárak nem fontosabbak bármely másik könyvtártípusnál, de nem is kevésbé fontosak. Magyarországon ma sok helyen gond van működésük minőségével, de ez nem befolyásolhatja negatívan a szerepükről való gondolkodást. Az iskolai könyvtárak között is sok típus van. Jelentősen eltér egy kollégiumi könyvtár, egy gyógypedagógiai intézmény, egy művészeti iskolai vagy egy szakképzést folytató iskola könyvtára. Azonos bennük viszont, hogy a legközelebb vannak a tanköteles korú gyerekekhez, fiatalokhoz, és elsődleges céljuk a tanulásuk támogatása. Mindkét jellemző olyan, ami a könyvtárkép, a könyvtárhasználati szokások alakítása szempontjából (is) kulcshelyzetet teremt. Szükséges megerősíteni helyüket mind a könyvtári, mind az oktatási rendszerben. Olyan változást kell elérni, mely megállítja leépítésük folyamatait annak érdekében, hogy lehetőségeiket ki tudják használni az esélyteremtésben, esélynövelésben.