Mit csinál egy tizenéves szombat délután a könyvtárban? Mi az az animko? Miért nem otaku? Miért izgalmasabb a fangörcsnél a karakterfejlődés? Miért érettebbek az animerajongó fiatalok és hogyan lesz valaki animefaló? Erről beszélgettem szombaton a kecskeméti Animko Klubot vezető könyvtárossal és a klubtagokkal.
A könyvtár Tinivilágába érkezve azonnal egy számomra több ponton megfejthetetlen beszélgetés részesévé váltam. Gál Klaudia, aki az Animko Klub vezetője, éppen filmrészletek hangjait játszotta le a nagyrészt tizenéves klubtagoknak, akik erre húú és háá, és különféle, meglepetéssel telt hangokat adtak ki magukból. Szorgalmas rákérdezéseim eredményeképp megtudtam, hogy a "játékban" Klaudia mindenféle filmekből kivett szinkronhangokat játszik le a gyerekeknek azért, hogy kitalálják, melyik animehős szinkronhangját hallják: "Spongyabob melyik anime főszereplőjének a magyar hangja?".
Az Animko név az anime becézett, kicsinyítőképzős verziója. Nem csoda, hogy becézik, hiszen az anime műfajban a mainstream és a divat mellett igazi mesterművekkel és művészi alkotásokkal is találkoznak. Ráadásul ebben a klubban nem csak egyetlen univerzummal foglalkoznak a diákok, ahogy tennék ezt mondjuk egy Harry Potter vagy egy Gyűrűk Ura klubban, hanem rengeteg történet, stílus, világfelfogás megy át a kezük alatt - talán pont ez a lényeg.