Rózsa Dávid: A nyár folyamán többször végigszámoltuk, hogy van-e pénzügyi mozgásterünk, valamennyi tartalék a rendszerben, tudunk-e a személyi gondokon saját forrásaink segítségével enyhíteni. Két út állt az új vezetés előtt: vagy hajszoljuk tovább az irreális - és ezért fölösleges - létszámábrándokat, vagy megkísérlünk kitörni a végtelenített fluktuációs ciklusból, és hozzányúlunk végre a bérekhez. Mi ezt az utat választottuk, és a munka törvénykönyvére való átállás kapcsán munkatársaink 80 százalékának átlagosan 15%-os emelést kínáltunk anélkül, hogy bárkit el kellett volna küldenünk.
Origo: - Beszéltünk arról, hogy milyen a 21. századi nemzeti könyvtár. De milyen egy 21. századi könyvtáros?
R.D.: A 21. századi könyvtárosok kompetenciáiról, kvalitásairól, arról, hogy mi mindent kell tudniuk, rengeteget írtak már. Röviden: nagyjából mindent. A könyvtáros alapfeladata az, hogy az érdeklődőket releváns információhoz juttassa. Ehhez szükség van azokra a készségekre, amelyekkel meg tudja különböztetni a valóban fontos információt a nem annyira fontostól. A szűrő, válogató, szintetizáló, összegző, prezentáló attitűd meg kell, hogy legyen. El kell igazodnia az információözönben, és nemcsak a hagyományos dokumentumok között, hanem a digitális világban is. Ehhez nyilvánvalóan elengedhetetlen a nyelvtudás is. A nemzeti könyvtárban mindez a lehető legnagyobb változatosságban van jelen. A legtöbben, több mint százan angolul beszélnek, ezt követi a német. Kódexkutatóink, régi könyveseink alapvetően klasszika-filológusok, vagyis tudnak görögül és latinul, de a franciától a hollandon át a csehig a legtöbb európai nyelvnek van nálunk szakértője. A szakterületi ismeretek szintén páratlan bőségben vannak jelen: dolgozóink között vannak kitűnően képzett irodalom-, színház-, zene- és művészettörténészek, térképészek, néprajzosok, restaurátorok.