Magyarország kifejezetten atomizált társadalom. Az atomizáltság ugyanis inkább arra utal, hogy hiányoznak a kollektív cselekvés feltételei, és emiatt nem egy nagyobb közösség áll a gondolkodásunk középpontjában, legfeljebb a legközelebbi kapcsolatainkban van esélye valamiféle szolidaritásnak. Lehetünk úgy is atomizáltak, hogy egyébként találkozunk rokonokkal és barátokkal, csak éppen ha az erőforrásokon kell osztozkodni, akkor a szűkösségük miatt ezen a körön bent tartjuk őket.

Miért fontos az izoláltsággal foglalkozni? Gregor Anikó, az ELTE szociológusa szerint erre a kérdésre kitűnő példa a rendszerváltás. Az akkori gazdasági válság és a megugró munkanélküliség nemcsak azért vezetett alkoholizmushoz, korai halálozásokhoz és az öngyilkosságok számának emelkedéséhez, mert anyagilag lehetetlenültek el emberek, hanem azért is, mert a munkahelyi kapcsolataik elvesztésével magányossá váltak, és a munkahelyi közösségekkel együtt információs és mentális erőforrásaik egy része is elveszett.

Mit lehet tenni? Gregor szerint ha szeretnénk nemcsak anyagi értelemben jól élni, érdemes megnézni azt, hogyan születnek meg azok a viszonyaink, amikért sokszor magunkat tesszük felelőssé: a háztartási viszonyok és az izoláltság nem csak az érintetteken múlik. Sőt, sokkal inkább múlik azon, hogy milyen rendszerben élünk, és azon, hogy miként próbál segíteni az állam abban, hogy ne legyünk magányosak, és a családi közegünkben is tudjunk viszonylagos egyenlőségben élni.