Az iskolai alkotói terek (makerspace) és alkotásközpontú oktatás problémája, hogy nem illik bele a hagyományos oktatási struktúrába. Többféle készséget is fejleszt egy időben. Nem csak egy helyes válasz lehet egy problémára. Nincs olyan standardizált teszt, ami kimutatná a diákok által tanultakat. Tehát az eredmények nem számszerűsíthetőek. Ezt a pénzzel gazdálkodó iskolai vezetés általában nem szereti.
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Teaching Systems Lab és a Maker Ed nonprofit szervezet most egy ilyen mérőmódszeren dolgozik. Hogyan lehet az értékelést beépíteni az alkotói tevékenységbe, ami számszerűsíti a diákok által tanultakat. Miközben nem rombolja a pedagógiai folyamatot. A helyi tudományos alap finanszírozza a kétéves projektet. Részt vesznek benne kutatók, maker szakértők és iskolák San Mateóban és Charlottesville-ben.
A projekt résztvevői szerint az értékelés kidolgozása az alkotói mozgalom fenntarthatóságának kulcsa. Az elmúlt években látták a terjedését és a felszabadított kreatív erőket, de bizonyítani is szeretnék az alkotás fontosságát.
A kezdeti szakaszban egy értékelési prototípus megalkotását kezdték el. A maker tanárok mellett tantárgyi tanárokat is bevontak. Dokumentálják a lépéseket, hogy különböző környezetekben meg lehessen ismételni. Közben be akarják bizonyítani, hogy a teszt játékos is lehet. De nehéz, mert az alkotások nem egyformák. Nehéz mérni a gondolkodást, kockázatvállalást, önmagunk elé állított kihívásokat vagy az önértékelést. És nehéz, hogy az értékelés ne gátolja a tevékenységet.
A kutatók szerint nem feltétlen találnak jó megoldást. De ha sikerül, akkor a mérőmódszer átalakíthatja az oktatást. Ezzel bizonyítani lehetne, hogy az értékelés nem csak néhány fokozat lehet. Hanem egy színes paletta, amin különböző egyéneket a saját egyéni fejlődésükhöz lehet mérni. (ref.: Habók Lilla)