A könyvtár - kultúraalakító tényező. Ezért szerepe lehet az autonómista törekvésű emberek megszervezésében. Azokéban, akik saját céljaikat szeretnék megvalósítani, és nem azokat, amelyeket a fogyasztói társadalom tőkés irányítói számukra kedvezőnek tartanak. (A podcastban nyilatkozó Kiss Viktor emellett az autonómista ember bemutatására történetesen az autonóm könyvtáros példáját hozza.)

Kiss Viktor Kívül/Belül Egy új politikai logika link c. könyvében szorgalmazza a kapitalizmus újragondolását a kívül-belül, a kirekesztettek-befogadottak viszonya mentén. Így jön létre a kulturális kapitalizmus fogalma.

A podcastban link 5'10"-től: A kapitalista rendszer központi eleme a termelés világa volt: gyárak, munkások, kizsákmányozás... A rendszer itt állította elő a profitot. A posztmodern kapitalizmus alapja azonban már nem az anyagi termelés, hanem kultúratermelés. A rendszer úgy működik, hogy azok az előállított termékek, szolgáltatások, és újabban élmények, identitások, kulturáis termékek (továbbiakban: termékek) csak úgy értékesíthetők, ha előbb létrehoz egy olyan kultúrát, amelyben ezek a termékek stb. relevánsak, érdekesek, fogyasztásra érettek. Ráadásul létrehozza azokat az embereket, akik ezeket a termékeket elfogyasztják. A kulturális kapitalizmusban tehát a rendszer már
- nem csak termékeket stb állít elő, hanem
- kultúrát is, melybe a termékeit beleilleszti, továbbá
- embereket, akik a termékeket stb. elfogyasztják.

Minőségi különbség van a termelési, illetve kulturális kapitalizmusban való alávetettség között: A termelési kapitalizmusban azért megy az ember dolgozni - kissé leegyszerűsítve - hogy ne haljon éhen, tehát nagyon könnyen zsarolható. A kulturáis kapitalizmusban - ahol egyre nagyobb szüksége van a tőkének a termelés felpörgetésére, és hogy a munkavállalók ebbe beilleszkedjenek és fogyasszanak, élményeket gyűjtsenek, individualizálódjanak stb. - viszont fordított a helyzet. És erre az éhenhalás terhe nélkül nemet mondhatnak. Ugyanis itt a tőke van alapvetően kiszolgáltatva a munkavállalóknak. Ami örömhír a posztmodern baloldal számára. (14'48"-tól)

Az emberek egyéni céljait követő autonómista mozgalmak felkarolása. 58'15-től: Az autonómizmusnak ellenkulturális mozgalommá kell összeállnia. A kapitalista rendszerkritikai baloldal povinciális alanyai. A kapuzárási pánik is az autonómizmus egyik formája. Az occupy mozgalom e fogyasztásközpontú gondolkodás becsapásai ellen emelték fel a szavukat.

Az autonómizmus tönkre tudná tenni a kapitalizmust két perc alatt. Akkor, ha azokból létre tudna jönni egy ellenkulturális mozgalom azokból, akik ma is ezt csinálják. Akik az ügyvédi iroda helyett gyógypedagógusok akarnak lenni. És nagyon sok ilyen ember van. A John Halloway (a Crack capitalism c. könyv szerzője) kimondottan azt állítja, hogy tíz- és százmillióan vannak olyanok, akik autonómista módon állnak az életükhöz, vagy ilyen pontok mutathatók ki az életükben. De nincsen jelenleg olyan mozgalom, világkép, amely őket orientálni tudná. Nincs az a képzelet, ahogyan ők magukat el tudnék képzelni. Ők csak egyszerűen azt látják, hogy "szívesebben vagyok [pl. - szerk.] könyvtáros, mint közgazdász". Ennyit látnak belőle. De nem mondja el nekik senki, hogy "azért vagy szívesebben könyvtáros, mert szerinted sokkal fontosabb a könyvekkel foglalkozni, sokkal fontosabb a közszolgáltatást csinálni, és sokkal fontosabb egy értelmes életet élni, mint a hülye tőkét mondjuk közgazdászként, vagy HR-esként kiszolgálni. Te ezért vagy könyvtáros." De mivel ezt senki sem mondja el nekik, ezért ők ezt nem tudják. - (...) Ha viszont jön az antikapitalista baloldal, és a hagyományos témáiról beszél, akkor itt válik kontraproduktívvá a dolog az én elképzelésemben. Mert az antikapitalista baloldal nem arról fog beszélni, amiről [az autonomisták számára - szerk.] az autonómisták számára kellene. Bár biztos, hogy azok is nagyon fontos kérdések.