Az iskolások nyári szünetének egyik visszatérő réme a kötelező olvasmány, ami nemcsak mennyiségével, hanem puszta természetével is elrettenti a fiatal olvasókat. A képernyőről olvasáshoz szokott generáció szövegértési nehézségeinek helyes értelmezése azonban segíthet elhessegetni az "olvasás és a könyv halála" rigmusait. A mai digitális világban ugyanis nem állja meg a helyét a sokat hangoztatott "a mai fiatalok már nem olvasnak annyit" állítás, éppen az olvasási stratégiák megváltozása miatt. Ezért is szükséges újragondolni a könyv fogalmát és vele a kötelezők természetét.
A kulcsszó a böngészés: a digitális térben egyfajta ugráló, szkennelő olvasást végzünk, a beágyazott vizuális és interaktív elemek, linkek, videók stb. olyan hipertextuális szövegeket eredményeznek, melyek közt ide-oda szörfölgetve inkább információgyűjtögetést, mint ún. mély olvasást végzünk. Ez a dinamikus, nem-lineáris olvasás adott esetben sokkal több kognitív erőbefektetést igényel, hiszen az egyes szövegek értelmezését, befogadását jelentősen megnehezíti az a komplex jelrendszer, amellyel kódolva vannak. Éppen ezért a képernyőhöz szokott olvasó inkább a rövidebb, könnyebben átlátható, összefoglalható szövegeket részesíti előnyben, és nehezebben érti meg a hosszabb, összefüggőbb narratívákat.
A kulcs tehát nem az olvasás mennyiségi mérése (ami egyébként sem tűnik értelmes vállalkozásnak, hiszen milyen mértékegységet is rendelnénk hozzá?), hanem az olvasott online szövegekhez kapcsolódó új olvasási stratégiák megértése.