Miután az Amerikai Egyesült Államokban egyre több diák, oktató és más munkatárs kerül be a társadalom hagyományosan alulreprezentált csoportjaiból az egyetemekre, főiskolákra, az egyetemi könyvtáraknak meg kell találniuk a módját, hogy egyedi igényeiket jobban ki tudják szolgálni. A cikkben két nagy egyetem (Utah és Texas A&M) könyvtárának munkatársai azt írják le, hogyan használták fel olvasóik adatait arra, hogy meghatározzák, melyik felhasználói csoport szorul rá jobban a pluszsegítségre, majd ezután könyvtári eszközöket és szolgáltatásokat népszerűsítettek a háborús veterán és fogyatékkal élő diákok, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LGBT) hallgatók körében. (Az ALA jóval több ilyen csoportot állapított meg).
Érdemes hosszú távú stratégiát kidolgozni számukra. Az első két viszonylag látható csoport segítésében fontos szerepe van a könyvtáraknak. Ugyanakkor számukat nem könnyű megállapítani. A Utah Egyetem egyik felméréséből (2014/2015) kiderült viszont, hogy az alsóévesek 30%-a nem fehér/latinoként jellemezte magát, de nem gyűjt adatokat az LGBT vagy a fogyatékos hallgatókról; ezek becsléséhez az államok demográfiai adatai adnak támpontot. (Pl. országos szinten 3,4% a leszbikus, meleg és biszexuális, 19% a fogyatékos népesség aránya, és félmillió a veteránok száma.) A két egyetemre közel 2000 veterán iratkozott be, így már - nem tökéletes - képet alkothattak a könyvtárosok a többletszolgáltatást igénylő olvasótáborról.
A cikk második felében a szerzők ismertetik a felhasznált passzív és aktív stratégiáikat. (Nem számít, hogy milyen szakon tanul: nem megfelelően kiszolgált csoportok elérése demográfiai adatok alapján; ref.: Koltay T.)