Tudomásul kell vennünk, hogy az Alexandriai Könyvtár léte óta napjainkban jutottunk először abba a helyzetbe, hogy az olvasóknak nincs szükségük könyvtárosokra. A hallgatók úgy érzik, a technikai eszközök néhány gombnyomással mindenre választ adnak. Míg régebben az Amazon oldalain kerestek bibliográfiai információt, most automatikusan csak a Google keresőt használják erre is. Az egyetemi könyvtárak nagy erőfeszítésekkel számos képzést, könyvtárhasználati foglalkozást, órát tartanak számukra. A közös katalógusok, a speciális internetes források, adatbázisok használatának bemutatásakor ideig-óráig úgy tűnik, hogy meg is győzhetők, de végül is mindig a gyors megoldások mellett döntenek. Gyakran nem tudják meghatározni konkrét kérdésüket, problémájukat sem, így még inkább tanácstalanok a forrásokat illetően. Hiába léteznek kiváló lehetőségek, már az sem segít, ha a 'pull' technikáról a 'push'-ra váltanak a könyvtárosok, vagyis szinte készen szolgáltatják számukra az információt.
Az egyetemi és tudományos könyvtárak, dokumentációs központok mellékes tevékenységnek ítélik a rendezvényszervezést, a kifelé történő, másfajta, nem tudományos kommunikálást. Úgy tartják, hogy mindaz a pénz, anyagi forrás, amelyet a rendezvényekre, a látványra fordítanak, elvész, ugyanakkor elrabolja a lehetőséget a szakkönyvek beszerzése elől.(ref.: Pajor E.)