Székelyudvarhely közkönyvtárában link már több éves gyakorlatnak számító tematikus év meghatározása és kijelölése komoly kihívások elé állítják a kulturális intézményeket. Nem az a cél, hogy látszólagos programokkal letudjuk ezeket, hanem minden alkalommal valami újszerűt, addig még nem alkalmazott, vagy nem használt közösségépítő programmal álljunk elő. Az ilyenekből akár évente visszatérő, már hagyományápoló esemény is lehet a későbbiekben.
A puzzle egy olyan játék, amit nagyrészt magányosan, esetenként kis csoportokban (pl. család) játszanak. Rendszerint több órás, de inkább több napos tevékenység. Mi több, nem is igazán tudjuk, kik, akik ezt a játékot űzik, hisz legtöbbször a négy fal között, elszigetelten "dolgoznak"...

A 48 órás puzzle kirakó egy kísérletnek indult, mely azonnal sikerré változott! Az érdeklődőket egyszerűen beszippantotta a játék! Sokan néhány turnusra jelentkeztek (egy turnus 2 órából állt), de többen töltöttek 20-25 órát is az asztaloknál. A 33.600 darabból álló játék már csomagolásából fakadóan 10 kisebb egységre volt osztva, ami lehetővé tette, hogy egyszerre 10 különböző asztalnál 6-8 személy egyszerre játszódjon.
A játék viszont egyáltalán nem volt magányos! Az asztalok körül azonnal beszélgetések, célok, stratégiák alakultak ki. Az emberek ismerősként köszöntötték egymást, közösen gondolkodtak és cselekedtek! 594-en kapcsolódtak be a játékba (ennyi egyedi regisztráció volt), 42 két településről és 4 országból.

Az 5,70 méter hosszú, 1,57 méter széles 33600 darabból álló puzzle-t nem sikerült ugyan 48 óra alatt kirakni, de ennek ellenére senki sem volt csalódott, szomorú vagy csüggedt, hanem legfeljebb kimerült. Viszont azon asztalokat, ahol még folyt a munka, sátor alá tettük és lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a következő napokban befejezzék az apró részek összeillesztgetését.
A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvánnyal együtt szervezett program azonnal hatalmas népszerűséget ért el, és ezt pedig kötelezően folytatni kell! (Szőcs Endre)