A KIT beszámolt korábban arról, hogy könyvtárban nyugdíjasok segíthetnek gyerekeknek a házi feladat elkészítésében, vagy vállalhatnak önkéntes munkát a felolvasásban. Az ilyen kapcsolatok megteremtése a könyvtár kiváló lehetősége. Nem a kivitelezésben, hanem a szervezésben és a hely biztosításában. (MG)

A hollandiai Deventerben (100 ezer lakos) van egy idősek otthona, ahol a közösségi, karitatív munkát vállaló egyetemisták és főiskolások ingyen lakhatnak. A diákok így havonta megspórolják a 400-500 euró körüli átlagos albérleti díjat, cserébe vállalják, hogy havonta 30 órát az öregekkel töltenek: rendszeresen beszélgetnek velük, apróbb bevásárlásokat intéznek nekik, az arra fogékonyakat internetezésre tanítgatják, megvitatják velük az aktuális közéleti híreket, olykor együtt tévéznek vagy elkísérik őket moziba, orvoshoz, sétálni. A legtöbbször az is elég, ha simán csak meghallgatják őket.
Amióta ez a bentlakós, "intergenerational living"-nek, vagyis nemzedékeket átfogó együttélésnek nevezett modell működik, az idősek nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, kevesebb velük a probléma, könnyebben kezelhetőek, s az sem ritka, amikor valódi barátságok születnek egy-egy olyan páros tagjai között, akiket gyakran 60-70 év is elválaszt egymástól. Az a tény, hogy a fiatalok ott laknak egy ajtóval vagy folyosóval odébb, megnyugtatja az öregeket, mert a stabilitás, kiszámíthatóság és állandóság érzetét nyújtja: a diákokat nem egyszerű látogatóknak, hanem családtagnak érzik, ami nem csak a pszichéjükre, hanem fizikai állapotukra is jótékony hatással van.
A 2012-ben kezdődött deventeri kísérlet mintáját az elmúlt hat évben több hollandiai idősek otthona is átvette, sőt francia és amerikai követőik is vannak már.
Nem vagyok se gerontológiai, se szociálpszichológiai szakértő, de ez nekem tetszik. Win-win, mindenki nyer. 30 óra havonta még a legbulizósabb diáknak is belefér, azt a megmaradt 400-500 eurót meg annyi mindenre el lehet költeni... (Tóth Tibor)

A témáról bővebben, videóval: link