Az Európai Unió az internet megjelenése óta azokat a meséket terjeszti, miszerint minden használó egyforma; a szakterületi információkhoz mindenkinek hozzá kell férnie; minden közvetítő -- mint a szolgáltató partnerek és információbrókerek -- felesleges; a hozzáférhetőség és a szabad hozzáférés dogmává vált. A használókat elárasztották nyers információval, amivel a többség -- rendszerismeret hiányában -- nem tudott mit kezdeni. Legfontosabb célnak a lakosság információval való elárasztását tűzték ki, nem törődve azzal, hogy a kedvezményezettek a rendszerek és a keresési módszerek ismerete nélkül ezeket az információkat aligha tudják céljaikra felhasználni. Komoly vakságra utal, ha a fuldoklónak tengernyi vizet kínálnak. Nos, tíz év multával az inga lassan a másik oldalra lendül. Ismét megkülönböztetik az embereknek általában, illetve a szakembereknek szánt információt, és védelmezni kezdik a minőségi információt. Lassan észreveszik, hogy a szűk keresztmetszetet az információ tudássá konvertálása és a konkrét probléma-megoldási képesség jelenti. Hogy ebből az információbrókerek profitálnak-e, vitatott marad: mert akkor is, ha világszerte nagy beszédeket tartanak a 'nyers információról', a hajlandóság, hogy fizessenek is érte, nem emelkedett. - Folytatás: A rövidesen megjelenő 'Információból üzleti érték' c. könyvben Gerhard K. Wagner írása: Az információbróker, mint közvetítő és tolmács -- Kihívások az EU információs kultúrájában.