Álláshirdetés, 1921.: "Hágai Nyilvános Előadóterem és Könyvtár - Április 15-ig betöltjük a Gyermekkönyvtárosi pozíciót az újonnan létrehozott Gyermekolvasóteremben (10-13 évesek) és Ifjúsági Olvasóteremben (14-18 évesek), valamint az általános iskolák, továbbképző tanfolyamok és napközis iskolák számára cserekönyvtárak szolgáltatásával. Azok, akik jelentkezni szeretnének, írásban jelentkezhetnek a Közkönyvtár igazgatójánál, a Toussaintkade 21. szám alatt, megadva információs címüket és a kívánt fizetési igényüket. Különös figyelmet fordítanak a gyermekekkel való foglalkozásban szerzett tapasztalatra, a gyermekkönyvek ismeretére és az adminisztratív-szervezési kompetenciára."

1921-et írunk. Ez a hirdetés a Bibliotheekleven magazinban jelent meg. Gyermekkönyvtárost kerestek, aki az iskolák forgó könyvtárait is karbantartaná. A 23 éves Saskia Lobót a hirdetésre válaszul vették fel. Lobo mellett Louise de Gaay Fortman már Hágában dolgozott, 1920 óta a fiatalokért tevékenykedett. Tájékoztatásul: sok könyvtár használati szabályzata előírta, hogy az olvasóterembe csak 18 éven felüliek léphetnek be. A fiatalok és a gyermekek csak az igazgatótanács (és szüleik) írásos engedélyével férhettek hozzá. Hágában ezért már 1920 körül bevezették az "iskolai könyvtár" egy formáját. Fortman és Lob egyénileg és olvasóklubokban beszélgettek "olvasó gyermekeikkel" a könyvekről; múzeumi kirándulásokat tettek, és előadóesteket és könyvbeszélgetéseket szerveztek a szülőkkel és a tanárokkal.

Lobo létrehozta a Központi Iskolai Könyvtári Szolgálatot, amely váltakozó gyűjteményeket küldött számos iskolába. Már akkoriban is jelentős missziós munkát igényelt ez. A csatlakozott iskolák elvesztették saját könyvvásárlási költségvetésüket, és cserébe segítséget kaptak a Városi Könyvtártól. Lobo volt a "De kleine vuurtoren" ifjúsági könyvmagazin kezdeményezője is. Lobo 1930-ban elhunyt műtéti szövődmények miatt. Utódja Hannie Wolff lett, aki az 1970-es évek elejéig ösztönözte olvasásra a fiatalokat. Nem véletlenül nevezik az ifjúsági könyvtári munka "nagyasszonyának". Wolff így nagyon méltó utódjának bizonyult Lobónak, aki túl fiatalon halt meg. Posztumusz Lobót nyugodtan nevezhetjük az első olvasási tanácsadónak. És az az "iskolai könyvtár" talán sokkal régebbi, mint gondolnánk. (ford.: MG)