Az adatbányász és MI-tanító botok tömeges megjelenése új, stratégiai szintű kihívás elé állítja a nemzeti könyvtárakat és a digitális gyűjteményeket. Az IFLA 2026-os busani világkongresszusán a nemzetközi szakértők arra keresték a választ, miként védhetők meg a digitális örökségi rendszerek a túlterheléstől anélkül, hogy a jóhiszemű kutatók és állampolgárok hozzáférése sérülne. Az Amerikai Kongresszusi Könyvtárban például egyetlen év alatt a négyszeresére nőtt az internetes forgalom, aminek több mint a felét már az MI-tanító ágensek generálják.

A könyvtárak digitális infrastruktúráját ért bot-rohamok nemcsak a szolgáltatások leállásával fenyegetnek, hanem a fenntartási költségeket is drasztikusan növelik. A német, norvég, szingapúri és katari nemzeti könyvtárak tapasztalatai alapján a hagyományos kibervédelem már nem elegendő, hiszen az MI-botok az emberi viselkedést utánozva igyekeznek kijátszani a szűrőket.
A konferencián bemutatott jógyakorlatok és védekezési stratégiák a következők:
- Nyilvános API-k és elkülönített adatcsomagok biztosítása az MI-fejlesztők számára a közvetlen adatbányászathoz.
- Speciális tűzfalak (WAF) és anti-DDoS védelmi rendszerek bevetése a gyanús forgalom kiszűrésére.
- Új adatkezelési protokollok és hozzáférési szabályok (például CC Signals és MCP) alkalmazása.
- Átlátható kommunikáció és irányelvek kialakítása az automatizált adatgyűjtés feltételeiről.

A probléma a magyar közgyűjteményi és felsőoktatási szféra számára is egyre égetőbbé válik. A nemzeti és egyetemi digitális archívumainknak fel kell készülniük a tömeges bot-forgalom kezelésére, hogy a nemzeti kulturális örökség és a bibliográfiai adatok biztonságban, fenntartható módon maradjanak elérhetők. (ref.: Gemini, HL)