Dr. Katona Andrea az Országos Széchényi Könyvtár egykori főigazgatója a Facebookon emlékezett vissza arra, milyen irreális elvárásokat támasztott a fenntartó, és mennyi pénzt kellett volna kulturális intézményként kigazdálkodnia az OSZK-nak ahhoz, hogy az ésszerűtlenül elvont források hiátusát pótolni tudják. Amikor már az intézmény képtelen volt fedezni a pénzhiányt, a miniszter az egészet a főigazgatóra kente, aki mindig is "problémás volt".
Felújításokra, új számítógépekre vagy bútorcserékre esélyünk sem volt. Az informatikusaink régi, leselejtezett masinák darabjaiból bűvészkedtek össze valamit, ha meghibásodtak a gépek, ahogy a műszaki kollégáinknak is minden ügyességüket be kellett vetni, ha elromlott valami, mert pénz nem volt sem újra, sem pedig alkatrészekre. A raktárosaink sokszor gyalog hozták fel a nehéz köteteket az olvasóknak, mert a régi liftek szinte hetente megadták magukat. Már az is nagy öröm volt számomra, hogy az ottlétem alatt minden évben sikerült nullával fordulnunk, azaz nem volt év végén tartozásunk.
Az ötödik emelet (az ún. vezetői szint) a demo program. Ha lejjebb vagy feljebb megy valaki, az a szomorú valóság. Amikor ki kell költöztetni az embereket a beázott szobából, mert penészes lett, és nincs pénz a szoba rendbehozatalára. Amikor kabátban ülnek a feldolgozók a szobájukban télen, mert 5 centis hézag van az ablakoknál... Nos, ez a valóság. A hétköznapok valósága.
(...) Ezen az értekezleten a főigazgatók jó része panaszkodott a költségvetés miatt, mire a fenti államtitkár csak annyit mondott: "Érdekes, ahol a mi embereink dolgoznak, nincsenek ilyen problémák." Az értekezlet vége felé rám nézett, és szinte élvezettel közölte: "Sajnos kénytelenek vagyunk az OSZK-tól újabb 20 milliót elvonni." Levegőt sem kaptam, és döbbenten válaszoltam: "Azt a könyvtár már nem tudja kigazdálkodni, nem fogjuk tudni kifizetni a működési költségeket." "Nos - mondta lekezelően az államtitkár - , aki nem tud gazdálkodni, alkalmatlan főigazgatónak."