Az előhívás, azaz a tanulás utáni teszt kitöltése nem egy ellenőrzési pont, hanem maga az a cselekedet, ami létrehozza az emléket. Kísérletükben amerikai egyetemistáknak kellett megtanulniuk szuahéli szavakat. Volt, akinek hagyták, hogy számos alkalommal elolvassa a szavakat, hagytak időt a memorizálásra és csak utána kérdezték ki őket, míg a diákok egy másik csoportjának pár olvasás után neki kellett ülnie egy tesztnek. A tapasztalat az volt, hogy akik húsz-harminc alkalommal is elolvashatták a szólistát, közvetlenül a tanulás után sokkal jobb tesztet írtak, mint azok, akiknek csak pár alkalom állt a rendelkezésére. Viszont egy hét múlva, amikor vissza kellett menniük, azok, akik az előhívást gyakorolták, sokkal jobb eredményt értek el.
"A pedagógia a tesztet csak ellenőrzésre alkalmazta, nincs még olyan szisztematikus oktatási program, ami arra menne rá, hogy folyamatosan csak előhívatjuk valakivel az információt." - mondja Racsmány Mihály (MTA, Nemzeti Agykutatási program), aki beszélt arról is, hogy az elmúlt tíz évben hatalmas robbanás volt tapasztalható ezen a területen: ma már sokkal többet tudunk arról, hogy milyen nehézségű feladat, milyen időzítéssel a legideálisabb ahhoz, hogy az előhívás alapú tanulás hatékonyabb lehessen, az Egyesült Államokban pedig már készülnek az első átfogóbb oktatási programok is, melyek erre a módszerre épülnek.