Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gimnazista lány, aki úgy döntött, hogy bárd lesz. Az is lett, igaz, csak az olyan szerepjátékokban, mint a M.A.G.U.S. és a Dungeons & Dragons, de hát lépésenként kell haladni; eltelt néhány év, és Zalka Csenge Virág már doktorált is mesemondásból, de előtte rómais régészként még diplomát szerzett az ELTE-n.

Számos mesekönyve megjelent saját és feldolgozott mesékből; legutóbbi kötetében, A néma istennőben a kevésbé ismert görög-római mítoszok nyomába eredt, gyakran úgy, hogy a hiányzó részeket régészeti leletek és különböző, kevésbé ismert elbeszélések alapján próbálta rekonstruálni - a forrásokat precízen megadva, hogy lehetőséget biztosítson más mesemondóknak is, hogy megtalálják a történet (szerintük) igazi verzióját.

Mert hát hiába szereti mindenki Héraklészt vagy Odüsszeuszt (vagy nem szereti; vérmérséklettől és a kötelezőkhöz való viszonytól függ), azért még az antik mítoszok sem számítanak lerágott csontnak, ha az ember tudja, hogy hol érdemes keresgélni, és az ókori szuperhősök mellett hajlandó némi érdeklődést mutatni a többi, nem is kevésbé érdekes szereplő iránt is. Zalka Csenge Virággal a profi mesemondásról, egy mesébe illő karrierről, a Marvel-univerzumról, Lady Augusta Gregoryról, a D&D kasztrendszeréről és arról is beszélgettünk, hogy vajon kinek köszönhetjük az Arthur-mondakör valaha volt legjobb feldolgozását.