Utolsó napok regénye kapcsán a szerzőnek feltett harmadik kérdés így hangzott: Milyen területeken, jelekben látod a könyvtár politikai kiszolgáltatottságát? S visszatérve az első kérdésre: reális-e a használók rekreációs, intellektuális és közösségi céljainak szolgálata, mint könyvtári küldetés?

A könyvtár, könyvtárak teljes mértékben kiszolgáltatottak a politikának. Nem is nagyon látom, hogy ez bármilyen rendszerben másként tudna működni, hiszen nem éppen a könyvtári rendszer az, amely a saját érdekeinek érvényesítésében a legtöbb ütőkártyával rendelkezik. Egyszóval marad a hatalom jóindulata, hogy ennek a közvetlen hasznot nem hozó, a szokásos neoliberális elvek alapján nem kizsákmányolható területnek mennyi fejlődést, mennyi szabadságot, autonómiát enged. Ha ez utóbbi megvalósul, akkor biztosan, akár a legszűkösebb időkben is kinőhetnek a földből csodálatos dolgok. De ez mind a fenntartók értékválasztásától függ.

Hogy egy kicsit konkretizáljam, az OSZK esetében például az ott töltött éveim alatt a fokozatos központosítás élménye volt a tapasztalatom, ami egyébként is mintha a rendszer része lenne. Minél magasabbra, minél inkább egy, a NER szempontjából megbízható kézbe fussanak össze a szálak. Az alsóbb szintek így döntésképtelenek, a túlbürokratizáltság pedig már-már komikus szintre jut. Talán nem kell mondanom, hogy a fejlesztési koncepciók túlpolitizáltságán túl az erős ideológiai kontroll milyen bizalmatlan, gyanakvó közeget teremtett már akkor is.

A tágabb összefüggésekhez csak laikusként tudok hozzászólni, de úgy gondolom, főként kisebb városokban, településeken a közösség egyben tartásának egyik legfontosabb terepe lehet egy könyvtár. És szeretnék hinni benne, hogy jöhet még olyan világ, ahol a könyvtár az állam polgárainak szellemi fejlődését és feltöltődését, jóllétét szolgálja magas színvonalon, kreatív energiákkal és erőforrásokkal telten, de azt hiszem, elsősorban az apadó erőforrások miatt ez egyelőre egy utópikus vágy része csupán.

Egyszóval ami a kiszolgáltatottságot illeti, számomra a szociális területhez hasonlít a könyvtáraké: társadalmilag fontos küldetés, minden alapjog szerint kötelesség lenne fejleszteni rajta, mégis mindig a sor végére kerül, amikor a pénzeket osztják. Én ugyan ehhez nem értek, de borúlátásomban biztos szerepe van annak is, hogy amíg könyvtárban dolgoztam, a munkavállalói önszerveződésnek, szakszervezetiségnek, közös kiállásnak túl sok kézzel fogható eredményével sajnos nem találkoztam.

Előző rész: link .