Magyarországon a szociális ellátásokat igénylők egyik legtipikusabb tapasztalata a bizalmatlanság, az empátia hiánya, valamint az, hogy az ügyfeleknek újra és újra bizonyítaniuk kell nyilvánvaló fizikai állapotukat. Az eredmények alapján a bizalom hiánya mindkét oldalon jelen van:

"Itt... hogy mondjam... emberek vagyunk mindannyian. Még azok is, akik oda csúsztak le, ahova lecsúsztak. De nagyon sokszor nem kezelnek akként [emberként]" - így foglalta össze jelenlegi életét Edit, aki az elmúlt évtizedekben szinte minden oldalról megtapasztalta a szociális ellátórendszer működését. A negyvenes éveiben járó nő mentális problémái miatt fiatal kora óta többször megfordult a pszichiátrián, később pedig olyan betegségek is jelentkeztek nála, amelyek a mindennapokban állandó fizikai fájdalmat okoznak neki, így kerekesszékbe kényszerült. Ehhez a rossz egészségi állapothoz családi konfliktusok és sorozatos traumák társultak, melyek hatására Edit fokozatosan elveszítette lakhatását, majd a munkáját is.

A kutatásban résztvevők arról is beszéltek, hogy annak ellenére, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak (például fizikai fogyatékossággal élnek), egyszerre kell határozottnak lenniük, hogy komolyan vegyék őket az ügyintézés során és kezeljék őket partnerként, miközben megfelelően rászorulónak is kell látszaniuk ahhoz, hogy kapjanak valamit, és ebben a kettős helyzetben nagyon nehéz helytállni.

Az eredmények ezért rámutatnak arra, hogy a megfelelő kommunikációs felkészítés fontos eleme lehet a szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói élmények javításának. ... Kiemelt szerepe van továbbá a megfelelő, érthető nyelven megfogalmazott tájékoztatásnak és az egyszerűen kezelhető, akadálymentes honlapoknak. Az ügyintézők képzése speciális esetekre szintén kulcsfontosságú lenne, mindezek mellett pedig az emberi méltóság tiszteletben tartása és az ügyfelek partnerként kezelése is fontos.