A nem orvosi bizonyítékokon alapuló gyakorlat irodalma azt mutatja, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslás öt lépésből álló modelljét lényegében változtatás nélkül elfogadták.
1. Első lépésként az információigény felismerése után a kezdeti kérdést olyan egyértelmű kérdéssé kell alakítani, amely megválaszolható a szakirodalomból. A Kérdezés lépése megfelel az ACRL követelményrendszere első követelményének, amely arról szól, hogy a tanulók miként határozzák meg információigényüket.
2. Miután ez megtörtént, a bizonyítékokon alapuló gyakorlatot folytató szakemberek következő lépése a Beszerzés, amelynek során a rendelkezésre álló legjobb bizonyítékot bibliográfiai adatbázisokban vagy más információs rendszerekben megkeresik. Ez a lépés hasonlít az ACRL követelményrendszere második követelményéhez, amely szerint az információs műveltséggel rendelkező hallgató hatékonyan és eredményesen jut hozzá az igényelt információhoz.
3. Az Értékelés lépése során a megszerzett információt kritikusan értékelni kell, hogy megállapítható legyen egy adott cikk vagy kutatási jelentés nyújtotta bizonyíték erőssége, amely a minőség fogalmának helyettesítője. Az értékelés lépése megfelel az ACRL követelményrendszere tág, harmadik követelményének, amely az információ kritikai értékelésével foglalkozik. A megtalált és legszilárdabbnak tekinthető bizonyíték értékelését követően alkalmazni kell azt.
4. Az ACRL követelményrendszerében a negyedik követelmény az, amely kimondottan az információ alkalmazásáról szól: az információs műveltséggel rendelkező hallgató -- egyénileg vagy egy csoport tagjaként -- hatékonyan tudja alkalmazni az információt egy meghatározott cél elérésének érdekében. (A bizonyítékokon alapuló gyakorlat összehasonlítása az ACRL információs műveltségi követelményrendszerével: következtetések az információs műveltség gyakorlata számára; ref.: Koltay T.