HVG: A Spindiktátorok című könyv sok sztorival írja le az önkény új formáját. Mi a tudományos alapja Szergej Gurijev és Daniel Treisman elméletének? [Spindiktátor: a kommunikációs hatalom birtokában a hírt / szavakat pozitív megjelenésükig csűrő-csavaró személy. - szerk.]
Rosta Miklós, a Corvinus Egyetem tanszékvezetője: A két szerző eredetileg információs autokratákról írt, tanulmányaikat a világ vezető közgazdasági folyóirataiban publikálták. A fő állításuk az, hogy az újfajta diktatúrák legfőbb törekvése a társadalom tömegeinek manipulálása, miközben buborékba zárják azokat, akikre az eszközeik nem hatnak. Vagyis az értelmiséget elszigetelik, hogy ne tudjon kommunikálni a felsőoktatásban nem részesült tömegekkel. Ez a stratégia működőképesnek bizonyult. Miközben a társadalom szélesebb rétegei csak manipulatív, erősen megszűrt információhoz juthatnak, az értelmiség számára fennmaradhatnak a kritikus sajtótermékek, ezekben egymás közt ki is engedhetik a gőzt. Azt viszont büntetik, ha a társadalom szélesebb rétegeihez próbálnak szólni.

HVG: Meglepő, hogy az információs autokráciák fejlődésére milyen kevéssé van hatással a kommunikációs csatornák forradalmi változása.
RM: Valóban fontosabb kérdés, hogy hol alakulnak ki ezek: ott, ahol hosszú távon sosem működtek liberális demokráciák. Annál egyszerűbb az építkezés, minél kevésbé történt meg a feudalizmus leváltása modern kapitalizmusra. Általában nem liberális demokráciák alakulnak át spindiktatúrákká, hanem félelemre épülő rendszerek kezdik adaptálni a manipuláció eszközeit.