Tapasztalatai szerint egyre több tájékoztató pont szűnik meg, de a származástannal foglalkozók nem: ugyanis emberek egyre többet és fiatalabb korban érdeklődnek e téma iránt, hiszen az információk egyre olcsóbban, kevesebb utazással és bármilyen időpontban hozzáférhetőek. A témával már tv-műsorok is foglalkoznak, illetve több olyan társaság is van (Federation of Genealogical Societies, National Genealogical Society), melynek több ezer tagja kér segítséget a könyvtártól. A könyvtárosok nincsenek felkészülve azonban, hiszen képzésük alatt erről nem tanultak. Az aktív érdeklődést nem lehet figyelmen kívül hagyni, meg kell felelni az elvárásoknak, különösen azért, mivel a kutatók látják és értékelik leginkább a tájékoztató munkát. A kutatóknak kétféle forrásra van szükségük: primer forrásokra, melyeket a levéltárak, és szekunder forrásokra (módszertani leírásokra), melyeket a könyvtárak biztosítanak. Az információk zöme online is elérhető, így egy internetkapcsolattal rendelkező tájékoztató akkor is adhat genealógiai tájékoztatást, ha az adott könyvtárnak nincs saját gyűjteménye ehhez. Nem is szólva arról, hogy bár sokan azt gondolják, ez a tudományterület csupán nyers adatokkal dolgozik (születési, halálozási, házasságkötési adatok, helyszínek), a könyvtárak és levéltárak képesek az információkat élettel megtölteni azzal, hogy hozzáteszik a kulturális környezettel kapcsolatos információkat.
A családfakutatás menete a következő: ... (Családfakutatás: útmutató gyanútlan könyvtárosok számára; ref.: Jávorka B.)