Válasz Online: A civilizációs összeomlás jónéhány forgatókönyvét felvázolta. Mit lehet tenni a túlélésért, ha bekövetkezik? Vegyünk földet, kezdjünk állatot tartani?
Szathmáry Eörs evolúcióbiológus: Sokan csinálják már, vannak közösségek, amelyek erre rendezkednek be. Egyáltalán nem baj. Amire viszont igazából szükség lenne, azt én úgy hívom: a Cyrus Smith Project. Cyrus Smith ugye az egyik főhőse Verne Rejtelmes sziget című regényének. Mérnök, aki gyakorlatilag a semmiből mindent létrehoz. Kora technológiájának minden részét ismeri és egyszerű eszközökkel is meg tudja valósítani azokat kezdetleges formában. A mai mérnökök erre képtelenek lennének.

VO: Hogy is lehetne egy mikrocsipet összerakni botokból?
SzE: Azt nem is kell, de komolyan gondolom: az orvosi egyetemen, meg a műszakin szinte minden szakon kellene lennie olyan választható képzésnek, amely azzal foglalkozik, hogy mit tudsz csinálni akkor, ha nincs semmi, amit megszoktál. Hogy ne az legyen a válasz, hogy akkor semmit. Hogy ott állunk letolt gatyával. A készségeket, amelyek a technológia középkori vagy kora újkori szintjén vannak, szerintem egy bizonyos kontingensnek újra kellene tanulnia.

VO: Nem erre lenne jó a közoktatás? A mikrocsipes szint nyilván egyetemi feladat, de hogy alapvető dolgokat meg tudjon csinálni az ember, amire szüksége lehet vész esetén, azt talán megtaníthatnák 18 éves korig.
SzE: Ebben is van valami, igen. Csak nem erre megyünk, hanem a még erősebb kiszolgáltatottság felé. Amerikában van, ahol már kézírást sem tanítanak az iskolában. Evolúciós szempontból elég nyugtalanító ez a fokú függés. Ha egy faj ennyire ráfügg valamire, akkor bizony ki szokott halni, amikor az a valami eltűnik. Mondhatjuk persze erre is, hogy hát semmi sem örök, a fajok sem, tehát majd kihalunk, de a kis giliszták jól ellesznek, aztán azokból majd fejlődik valami néhány százmillió év alatt - de én azért mégiscsak kötődöm az emberhez, hiszen az vagyok.