Arató szerint nagyon fontos, hogy olyan történetekkel találkozzanak először a diákok, amelyek a saját életükhöz is köthetők, bár persze a klasszikusok épp attól klasszikusok, hogy évszázadok, évezredek múltán is aktuálisak, megőrzik megszólító erejüket. A Shakespeare-tudós Géher István például azt mondta: a Hamlet arról (is) szól, hogy egy ember felnőve csalódik a szüleiben, a Lear király meg arról, milyen az, amikor egy magas rangú ember nyugdíjba megy, de szeretné megtartani azt a tekintélyt, ami a pozíciójával járt.
Csakhogy nem minden mű annyira párbeszédképes, mint Shakespeare drámái. Ezért szükséges, hogy olyan, időben és életvilágban a diákok mai életéhez kapcsolódó műveket is tanítsunk, amelyekben a "terád vonatkozik" élménye evidensebb, könnyebben átérezhető - mondja Arató. "Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a múlt irodalmával nem kéne ismerkedni, mert önmagunkat úgy ismerhetjük meg, ha megismerjük azt is, aki másmilyen volt: önmagunk megismerése a más, az idegen tapasztalat megismerésén keresztül bontakozhat ki."
De Az éhezők viadalában is sok az elgondolkoztató, értelmezésre felhívó mozzanat, például a médiakritikáról, arról, hogy a megfigyeltség, a mediatizálódás hogyan torzítja el az emberi érzelmeket, de a benne szereplő ország, Panem kapcsán a gladiátorokra vagy akár a Thészeusz-mítoszra is ki lehet térni (ld. "panem et circenses", azaz a népnek kenyér kell és cirkusz: ez volt a gladiátorjátékok alapelve). A Harry Potter révén pedig egy saját életprobléma, az iskolai beilleszkedés is a tananyag része lehet: erről beszél például az Iskola a határon is. A Harry Potter kilenc és háromnegyedik vágánya például épp olyan dimenzióváltást okoz, mint amilyen E. T. A. Hoffmann Az arany virágcserepében vagy Bulgakov Mester és Margaritájában is van. Az emlékek őre című kortárs ifjúsági regény éppúgy negatív utópia, mint az 1984, és hasonló társadalmat ír le, mint Az ember tragédiája falanszter-színe.
Aztán a mitologikus beszédmód tanítását is érdekesebbé lehet tenni, Nényei Pál például mesét írat a diákokkal, hogy azok észrevegyék, az életük történéseit a konkrét kimondáson kívül rafináltabban is meg lehet jeleníteni. És ehhez levetíti A tenger dala című rajzfilmet, amelyben a gyerekek egymásnak mesélnek, hogy a történeteikből kiderüljön, milyen problémák foglalkoztatják őket a valóságban.