Az elmúlt években az e-könyvek birtoklása vált a preferált beszerzési modellé az előfizetéses modellekkel szemben. A forgalmazók és aggregátorok számos különböző modellt kínálnak az e-könyvek beszerzésének hatékonyabbá és egyszerűbbé tételéhez, beleértve a kurrens (front-file) tételek megvásárlását a forgalmazótól, valamint az igény szerinti / használók által kezdeményezett gyarapítást (demand-driven/patron-driven acquisitions, DDA/PDA) és a bizonyítékalapú beszerzési tervek különböző változatait. Ám minden egyes vételi modell különböző feldolgozási munkafolyamatokat von maga után, melyeknek nem csupán a terveket kell kezelniük, hanem a vásárlást, a katalogizálást és a példányok gondozását is szükséges koordinálniuk. Figyelembe kell venni a megjósolhatatlan éves költségeket, noha az előlegszámlák megkönnyítik a költségvetés készítését és a pénzösszeg kezelését. A forrásokra való előfizetés mindazonáltal egyetlen munkafolyamattal jár, és előre ismert kiadási tételt jelent. Ráadásul a gyűjtemény gondozását - beleértve a hozzáadásokat, a törléseket és az elavult források apasztását - a forgalmazó végzi. A cikk ütközteti a vételi és az előfizetéses modellek előnyeit és hátrányait (a gyarapításra, a feldolgozásra és a gondozásra is kitérve), és amellett érvel, hogy néhány kis méretű feldolgozó részleg számára az előfizetés, amennyiben elérhető, jobb modell lehet, mint a birtoklás. (E-könyvek: hozzáférés kontra birtoklás; sajnos csak autoref.)