A szerző tanulmányai befejezése után azonnal elhelyezkedett tájékoztató könyvtárosként egy közkönyvtárban, de tíz hónap múlva létszámcsökkentés miatt elvesztette munkahelyét. Nem esett kétségbe, hanem teljes gőzzel álláskeresésbe fogott. Egy hónapba sem telt, és újra dolgozott - a chicagói Public Library-ben. Cikkében összegzi, minek volt köszönhető ez a gyors eredmény:
- minden ismerősét mozgósította (a legtöbb állást személyes kapcsolatok révén találják);
- huszonöt állást pályázott meg, öt interjúra hívták be, és egyet el is fogadott, amit egy általa nem ismert webcímen talált (lisjobs.com);
- több könyvtáros-webhelyet is használt;
- olyan típusú könyvtárakra szűkítette a keresést, ahol dolgozni szeretett volna;
- el kell dönteni, milyen messzire vagyunk hajlandóak utazni, esetleg költözni;
- érdemes kisebb fizetésért is munkába állni, hogy valahol „megvessük a lábunk”.
A végzős könyvtáros hallgatók számára is ad néhány jó tanácsot (folyamodjanak gyakornoki állásokért; dolgozzanak részfoglalkozásúként könyvtárban; rendszeresen nézzék át a hirdetéseket, hogy tudják, milyen végzettségűeket keresnek; beszélgessenek szakmabeliekkel, hogy minél több ismeretet szerezzenek a szakmáról), majd cikke befejező részében az állástalan időszak „stratégiáit” tekinti át (networking, önsegélyező csoportok, projektmunka, önkéntes munka könyvtárban stb.). Ha már van állásunk, fontos, hogy kapcsolatainkat továbbra is ápoljuk, képezzük magunkat, vegyünk részt szakmai szervezetek munkájában. (A keretes részben amerikai állásközvetítők webcímei olvashatók.)